A világháborúval mindjárt előtérbe léptek az ország közgazdasági kérdései is. A nemzetben rejlő élő erő minden vonatkozásában acélossá vált, de erőre kaptak azok az atributumok is, melyek egy nemzet nyugodt bázisát jelentik.
A közgazdasági élet fellendülése, az ország népének élelemmel, főként kenyérrel való ellátása — a háború egész tartama alatt — a kormányok, intézmények, hatóságok, sőt egyesek percre sem szünetelő gondját képezte. — Erdélyben, de különösön itt nálunk váltak valóra azok a reménységek, melyeket a közgazdasági élet tényezőihez fűztünk. Respektive Maros-Vásárhelyen: Erdély legnagyobb terménykereskedő cége — a Schwartz Testvérek — emelkedett a gondos előrelátás, de másfelől a rizikóval járó vállalkozások tetőpontjára. Már a háború kezdetekor Romániában — Bukarestben — a sokszor ingadozó politikai viszonyok között, testvérintézményt állított föl, melynek célja az volt, hogy az idegen ország terményét főként Erdély részére biztosítsa. Ez sikerült is. A Schwartz testvéreket később maga a kormány is megbízta, hogy a Haditermény értékesítő részvénytársaságnak egyik faktora legyen.
Jóleső tudat az nekünk, hogy Erdély egyik legnagyobb terménybehozatali és kiviteli vállalkozását maros-vásárhelyi nagykereskedők tartják kezükben, kik szerencsés üzleti érzékük mellett — szakértelmük teljes tudatában — vagyonukat gyarapithatták, melyből egy tekintélyes összeget hadijótékony célra áldoztak.

Az uj [vasút]vonal

Erdély, de különösen a Székelyföld lüktető ereje — a vasút.
Évekig tartó várakozás után végre kielégitő megoldást nyert a Mezőséggel és a Nyárádmentével való közvetlen forgalmi kapcsolatunk is, midőn a Maros-tordai helyi érdekű vasút egész hálózata ez év őszén a közforgalomnak átadatott.
A mai rendkívüli viszonyok tartama alatt minden irányban csak egy-egy vonatpár közlekedtetésének engedélyezése volt keresztülvihető. De ezt is nagy hála érzetével fogadjuk, mert köztudomású, hogy az építtető pénzcsoport eddigelé példátlanul nehéz viszonyok között, szinte csodálatraméltó áldozatkészséggel fejezte be ezt, az egyébként sem könnyű műszaki feladatok megoldásával terhelt müvet.

A menetrend a következő :
Maros-Vásárhelyről Parajdra indul naponta egy vonat délután 2 óra 35 perckor, ezen vonat Parajdra este 8 óra 7 perckor érkezik.
A megfordított irányban Parajdról hajnali 3 óra 12 perckor indul Maros-Vásárhelyre, a hová 8 óra 22 perckor érkezik.
Maros-Vásárhelyről Mezőbánd -Tekén át Kolozsnagyidára indul naponta egy vonat délután 2 óra 15 perckor. Ezen vonat Mezőbándra délután 3 óra 59 perckor, Tekére este 7 óra 31 perckor, Kolozsnagyidára este 7 óra 48 perckor érkezik.
Megfordított irányban Maros-Vásárhely felé Kolozsnagyidáról a vonat hajnali 3 óra 10 perckor indul és Mezőbándon reggel 6 óra 46 perckor áthaladva, Maros-Vásárhelyre reggel 8 óra 42 perckor érkezik.
Mezőbánd és Mezőméhes között a fentebbi menetrendekbe való beleilleszkedéssel közlekedik egy-egy vonatpár, mégpedig Mezőbándról Mezőméhes felé: az indulás délután 4 óra 11 perckor, érkezik Mezőméhesre este 6 óra 4 perckor, Mezőméhesről pedig hajnali 4 óra 37 perckor éri el a Maros-Vásárhelyre befutó reggeli vonatot.

Megnyugszunk a forgalom ilyetén korlátozásában, annak reményében, hogy a viszonyok javulásához mérten mihamarább megkapjuk a részünkre eredeti legbiztosított második és harmadik vonatpárokat is, melyek a jelenleginél fokozottabb menetsebességgel fognak közlekedni, tehát a főirányokban 80 kilóméternél hosszabb pályákon az utazást lényegesen rövidebb idő alatt bonyolitják le.

Forrás: Maros-Vásárhely és a háború. 1915. [emlékalbum, II. könyv]. Szerkesztette: Oroszlány Gábor, Szentgyörgyi Dénes