A svéd rádió Sommar/Nyár című műsorában pár nappal ezelőtt egy orosz bevándorló ”lépett fel”:  mesélt az életéről – minket most a neve nem érdekel. Neves különben, híres fotós, aki ősszel New Yorkban állít ki. Harminc sincs még, de már sok minden megtörtént vele, például ötször ment férjhez. A dolog pikantériája, hogy míg korábban hármat hazudott, az ötödik oltár előtti jelenetnél bevallotta, hogy nem háromszor járult korábban eskető pap elé, hanem négyszer. Ráadásul kifejezően ecseteli különös fordulatait az életének, közli velünk például, hogy többször nem és nem fog házasodni. Hogy oroszosan töri a nyelvet, még érdekesebbé teszi a sztoriját, az, hogy kissé svejkesre veszi a témát, kiemeli a többi mesélő közül.  Mert nemcsak azt tudjuk meg, hogyan hazudott papnak és vőlegénynek, hanem bejön a Krím is:  ”szüleim a Szovjetunióban hajtották le a fejük, másnap Ukrajnában ébredtek”, megjelenik a hiánygazdaság: elmeséli, hogy az ő szeme láttára vett anyja húst olyantól, aki a derakára göngyölt gyolcsban lopta ki az árut a mészárszékból, valamint csirkét az apja a szeretőjétől szerzett, fontos a család jóléte volt… Jólét = ne haljanak éhen.
A műsor nemcsak engem fogott meg, két nappal később recenzálja valaki ugyanabban a rádióban, s hát – ekkor lepődöm meg igazán (ezért mesélem el) – a kétféle sztori közül az illető az esküvőst említi, az éhségjelenet lemarad. Tulajdonképpen nincs, amit csodálkozni: egy svéd ma nem érti meg, mért kellett derékra erősítve húst kilopni… Hogy az volt a Szovjet, hogy olyan idők jártak… empátia szükséges hozzá… Még ha szerkesztő is az állami rádiónál az illető…

Gergely Tamás

1. B.Tomos Hajnal:
   2014. június 27. 16:05

   Mennyire könnyebben megy nekünk,szomszédoknak ez a fajta empátia! Persze még is is kell némi „régiség” a szakmában.