Hetekig téma: akad-e a svéd SD-nek ”párja”, közössége az EU-parlamentben. Másképp illetve anélkül olyan a parlamenti jelenlét, akár az sivatagban való bolyongás: az illető párt szavazata nem sokat ér, nem kap időt a felszólalásra, magyarul: nem vagy alig számít. Az ultrajobbon egyik a másik után utasítja el. Az SD különben Sverigedemokraterna, magyarra ”svéd demokraták”-nak lehetne fordítani, egyetlen pontjuk, témájuk volt korábban, amivel összegyűjttötték a svéd parlamentbe való bejutáshoz szükséges szavazatokat: túl sok a bevándorló, azok veszik el a pénzt a jóléti társadalom intézményeitől. Ma a párt sokkal sokszínűbb és konzervatívnak mndja magát, több esetben ők döntötték el, merre hajoljon a mérleg serpenyője a svéd parlamentben szavazáskor. Hogy rossz hírük van külföldön, az a múltjuknak köszönhető, egykori náciszimpátia zavarja az előrehaladásuk. Most viszont mintha fordult volna a kocka: a UKIP befogadja őket hetediknek.
De ha már az EU-parlamentnél tartunk… Azt hallom: a Jobbik senkinek sem kell. Még Marine Le Pennek sem, senkinek. Futnak tőlük, akár a leprásoktól. Ők az EU páriái más szóval. Meg az egész Magyarország – Orbán ”szabadságharcával”, kelet felé való nyitásával, amikor is magyar politikusok olyan diktatúrák képviselőivel ülnek egy asztalhoz, mint Türkmenisztán, s olyan államok köszöntik az új miniszterelnököt, mint Észak-Korea…  Milyen kár!

Gergely Tamás