Rég volt az, hogy Zola Állat az emberben című regenyét olvastam – annak köszönhetem tulajdonképpen, hogy az egyetemre bejutottam: Ulrich tanár úr a Lison felől, a regény középpontjában álló gőzmodony szerepéről érdeklődött, majd megemelte a jegyem -, s láttam sok mindent az azóta eltelt több, mint fél emberöltőnyi időben, ha világháborút nem is, de öldöklést eleget, Suárez harapása mégis meglep. Ha valaki kimaradt volna az egész világ fantáziáját megmozgató történésről: az uruguayi játékos, Luis Suárez a folyó futball világbajnokságon megharapta, Székelyföldön talán úgy mondanák: megmarta az ellenfél, az olasz csapat egyik játékosát. Próbálják megérteni Suárezt, volt edző, újságirók visszavezetni a különös viselkedést magánéleti okokra, szentimentális kis szerelmi történetet mellékelnek hozzá, ám hiába tudom, ismerem a magyarázatot, engem mégis megrémít a jelenség: arról van szó, hogy valaki nem tudott ellenállni az ösztönösen jelentkező indulatnak. Más tudja, neki nem sikerült, s nem véletlen a braziliai eset, immár harmadszorra történik meg, sőt: a legfrissebb hírek szerint nyolcadszorra, csak az uruguayiak az első ötöt eltitkolták, a sportújságírók gondosan számontartják. Megszólalt tehát az állat az emberben Suárezben, s megszólal másban is, csak időnként leplezni képesek, megszólal az emberben, éppen ez zavar, hogy megszólal.

Gergely Tamás