Most, hogy az első világháborúra emlékezik a világ, gyakran felteszik a kérdést, hogy hős vagy terrorista bitang volt Gavrilo Princip? S hát a válasz: ez utóbbi a nagyvilág szemében, de hős a szerbekében. Valahogy így vagyunk más hősökkel is, függetlenül attól, hogy az élet melyik szférájához tartoznak. Az uruguayi futballista Suárez például gazfickó a nemzetközi futballszövetség szemében, amiért megharapott egy olasz játékost, de hős az uruguayiak szemében, mert a nemzeti tizenegynek lőtte harapás előtt a gólokat, aminek eredménye az ország meglepő előrehaladása volt a VB-n.

Hasonló példa a chilei Roberto „Cóndor” Rojasé, aki huszonöt évvel ezelőtt a Brazília elleni selejtező mérkőzésen megsebezte magát. Megvágta magát egy pengével, amit a kesztyűje titkos zsebébe rejtett el. Azért tette, mert vesztésre álltak, s azt remélte, a meccset lefújják, és nekik ítélik meg. Úgyhogy amikor egy brazil kéz által elhajított égő fáklya lehullt a közelében, hasra vágta magát, arcát a fűbe fúrta, s hát úgy vérzett onnan felkelve, ahogyan az előre meg volt tervezve. A lefújás be is jött neki, de a turpisságra rájöttek, s Chile nemcsak azon a világbajnokságon való részvételt szalasztotta el, eltiltották őket a következőtől is.

„Cóndor” (ez volt a sztárneve, az ékezet a szótag hangsúlyos voltát jelzi) megbánta tettét, bevallott mindent, és – megbocsátottak neki, ráadásul hőssé vált, aki a nemzet előrehaladása érdekében csalt. Nemcsak Chilében, hanem magában Brazíliában is kedvelt személlyé vált, s ha maga nem futballozhatott, Brazíliában lett edző. Elmond ez valamit a dél-amerikai morálról.

Gergely Tamás