Képsorozat érkezik Kolozsvárról kérdéssel, hogy ismerős-e, amit a fotókon látok. Az első kettő a Szent Mihály-templomról légi felvétel, talán még szebb így ez az építészeti csoda, mint a valóságban, ajánlanám a világörökség részének, bár titkon azt remélem, máris az. Hogy ismerős-e? Naponta négyszer vonultam el mellette a bentlakásból az egyetemre, majd vissza a menzára,és újra az egyetemre menet, csukott szemmel is eltalálnék még ma is. S a város… amikor bácsi utazásaink során megkérdik, mikor jövünk vissza, el tudnám képzelni, hogy már másnap reggel kiálljak a buszállomásra az „áthúzott” 31-essel becocókázni a városba, vajon a Szabadsághoz felvennének…?

És mégis: amikor a kérdést a tudatom a képekkel összepárosítja, ismerős, de idegen a város, amelyiket akkori leveleimben nagy „V”-vel írtam. Nem azért mondom, mert szívesen beülnék most Demény Péterrel a vadász vendéglőbe például, Keszthelyivel végre kezet foghatnánk, és még mások is vannak valamint oldalági rokonok, de valahogy mégis távolodik tőlem az a hely. Nem sorolok most okot, nem akarok részletekbe bocsátkozni, hadd maradjon meg, így a jó, a megszépítő madártávlat …

Gergely Tamás

1. B.Tomos Hajnal:
   2014. július 2. 13:34

   No, és Brassó? Közelebb van mint a madártávlat?

2. gergely:
   2014. július 2. 14:02

   Hát igen, Brassó nehezebb. Megírom egyszer azt is, megírtam különben a próza-Brassó-antológia számára két évvel ezelõtt, ha nem találod, biztos a házadban van, elküldöm