A másodikon száll be mellém a liftbe. Szoktunk köszönni egymásnak, s hát köszönőviszonyunkban hozzám is szól. Azt hallom: „sok iránit láttam a hétvégén Stockholmban”. Kapcsolok: iráninak néz, és kedveskedni akar, azért mondja. Emiatt nem javítom ki, mégis rájön, hogy valami nem stimmel. Úgyhogy a földszinten már tisztázzuk a dolgot, s ő megkérdi:

„Megsértettelek?”

Nem sértett meg, dehogy, annyira hasonlítok rájuk, hogy irániak néha perzsa nyelven szólnak hozzám. Ha valami szomorúság vegyül a jókedvembe, a kérdéséért van. Mármint hogy amikor kiderül, hogy Romániából származom, akkor egy kategóriával jobb vagyok, mint az iráni, kettővel, mint egy arab, hárommal vezetek a nemhivatalos kasztrendszerben egy fekete előtt. Még ebben a toleráns Svédországban is…

Gergely Tamás