Elzászban jártunk, a strapát még jól bíró Ford Mondeónkkal, egészen pontosan Strassbourg érdekelt, ha már „svédekként”, ugye, EU-polgárok vagyunk, majd csöndesen lecsordogáltunk a Bor útján, barna jelzésel ellátott (Route du vin), a kénosi „sztrádánál” sokszor nem szélesebb utakon, még közelebb kerülve a rövid mese sztorijához: a Bázel előtti Wittenheimban szálltunk meg, és a Bodeni tóhoz akartunk eljutni, a mainaui kastélyhoz (svéd vonatkozás), ami már Németország ugyan, de azelőtt fél Svájcon át kell vágni. Szóval városok, országok, nyelvek keverednek – szállásadónk például egy különös pár volt, egymással két nyelven: franciául meg németül beszélgettek, de nem úgy, hogy a francia szólt a némethez a saját nyelvén, hanem mindkét beszélő még a saját mondókája közepén nyelvet váltott. Miért, nem tudom.

Minthogy én franciául „közeledtem”, búcsúzáskor a házigazda ezen a nyelven akart társalogni velem, s hát mit kérdezzen, meg akarta tudakolni, hogy merre tartunk, majd hogy Bázelen keresztül vezet-e az utunk? De nem Baselt mondott, hanem „Bâle”-t, ami most már tudom, akkor nem volt világos számomra, hogy Bázelt jelenti franciául. No, slusszkulccsal a kezemben felvilágosítottam, hogy dehogy Bâle-on keresztül, hanem Moulhuse-ből az A35-ösön behajtunk Baselbe, s onnan kelet és kelet, még Zürich mellett is csak elhúzunk.

Arról jut ez most eszembe, hogy annyi év után végre elolvasom Aragon Bázeli harangok-ját. Már ott, Bázelben megegyeztem magammal, hogy el fogom, de csak most akadt rá néhány napom. És egyáltalán: illett volna talán negyven évvel ezelőtt, de hát eléggé zaklaltott volt az életem, nagy hajtűkanyarokkal, falusi könyvtárakkal, bukaresti rendszertelen olvasással, míg most, itt, Stockholmban végre hozzájutottam.

Gergely Tamás

1. B.Tomos Hajnal:
   2014. július 9. 06:14

   Ez a beszéd közbeni nyelvváltogatás nálunk is nagyon ismerős.Sok magyarul tudó román barátommal,munkatársammal,sőt magyarokkal is gyakran igy társalgunk,mert hogy éppen ez a kifejezőbb adott helyzetekben.Furcsa vagy nem,egyáltalán nem tartjuk nyelvficamnak vagy identitás-tagadásnak(mert ilyesmikről is hallottam).