Románia elfüggönyözött ablakai

Predeálnál szuronyos katonák szállnak föl a vonatra, amelyen kénytelen vagyok utazni, hogy Románián át Bulgáriába jussak, a bolgár szövetségesek frontjára. A szuronyok végigkutatják az egész vonatot, gondos és egész természetes óvatossággal megnéznek minden szögletet, végül minden vaggonon két katona marad. Az egyik a kocsi egyetlen kinyitható ajtajánál áll őrt, a másik, mintha arzenált őrizne, unott és lassú lépésekkel rójja fel és alá a folyosót, miután személyesen és karhatalommal lefüggönyözte az összes ablakokat. A tábori zöldes-csukaszürkébe öltözött derék román katona a szuronyával, a fegyverével, a töltény táskájával, valóban, egész komolyan őrzi ezeket az elfüggönyözött kupéablakokat.
Mindent meg lehet szokni, a határvizsgálat háborús szigorúságait is és az utasok nem lepődnek meg, hogy kikutatják összes zsebeiket és elveszik levelezéseiket. Egy elegáns dáma zúgolódás nélkül engedett a felszólításnak, hogy vonuljon be egy kis kabinetbe és toalettjének teljes feláldozásával engedje magát megmotoztatni egy motozónővel, aki gyakorlottságát nyilván egy főkapitányságon szerezte. Mindent meg lehet szokni, de ezek az elfüggönyözött kupé-ablakok — kacérkodás a legkönnyebben sebezhető emberi gyöngével, a kíváncsisággal — ezek szokatlanul és egészen különösen izgatók. Ez valóban háborús hangulat, ez az elsötétített, szigorúan elfüggönyözött vonat, a szuronyokkal a folyosón, az állandó aggódással, hogy a légvonat miatt börtönbe kerül az ember. A légvonat félrelebbenti a függönyt, az ember kinéz, kilát és erre bezárják.
Nagyszerű, gondoltam magamban Brassóban, micsoda fellélekzés, új levegő, más élet, más hangulat, tizenöt hónap után, mindig harctéren, fronton, legföljebb etappenraumban, mindenült háború és csak háború. Nagyszerű lesz most egy neutrális ország csöndje, nyugalma, békéje; semlegesség, béke és hasonló jók, gondoltam magamban Brassónál. És Predeálnál kétségbeestem és vissza szerettem volna fordulni, mert a vizsgálatok, a kordonok a pályaudvarokon, ezek háborúsabbak, mint a lövészárok és ezek az elfüggönyözött ablakok, szuronyos katonák, amint arra lesnek, hogy akad-e valaki, aki félrelibbenti a függönyöket, ezek legháborúsabb emlékeim maradnak. Predealtól Sinajáig húzódnak végig az ablakok, ott ássák a titkokat, ott táboroznak a titkok, ott készítik elő a titkokat, amiket mifelénk lövészárkoknak, ágyúállásoknak, trénparkoknak, feldlazarelleknek neveznek.
Sinajában elmúlik a lidércnyomás, az egész másfél óra, mint egy rossz álom, egyszerre eltűnik. A vonaton, mint a futótűz, elterjed a hír, hogy történt „valami”. Egy magyarországi születésű, de bukaresti illetőségű embert letartóztatnak, mert Predeál pályaudvarán beszélgetett a magyar csendőrrel. Egy Ploestiből való románt pedig azért visznek szuronyok közt, mert idegessé tette az elfüggönyözött ablak, a sötétség, leeresztette a függönyt és kinyitotta az ablakok Az őrség elvezeti az egyik állomáson. Valaki kérdezi:
— Mit csinált ez a szerencsétlen ember?
— Széthúzta a függönyt és — kinézett.. .
— Kinézett! — ismétli a másik, mintha azt mondaná, hogy elárulta a hazát és komoly és meghatott részvéttel csóválja hozzá a fejét.
Ez a történet az elfüggönyözött vasúti ablakokról nem is olyan mulatságos, mint amilyennek látszik, főként nem olyan jelentéktelen, mint ahogy gondolni lehetne. Az elfüggönyözött ablakok, az aggódó, gyanakodó és. barátságtalan bizalmatlanság, amit ez jelent, nem szórványos szimptóma, hanem Románia egész mai magatartását karakterizálja. Egész Romániának el vannak függönyözve az ablakai, nemcsak Predeáltól Sinajáig a vasúti kupékon. Romániában a világháború kezdete óta olyanok az események, hogy jobb azokat függöny mögött csinálni.
Beszéltem a legkülönbözőbb pártállású vezető politikusokkal és beszéltem mindenkivel, akiknek összesége mindenütt az úgynevezett közvéleményt adja. Románia semlegessége sohase volt teljesebb, őszintébb és biztosabb, mint most. Románia elkésett, tehát most már vagy egészen lemarad, vagy vár.
— Románia viszonya a központi hatalmakhoz sohase volt kedvezőbb, mint most. . .
Ilyeneket mondanak pártkülönbség nélkül és valóban, az ember saját impressziója se lehet egyéb: Románia viszonya a központi hatalmakhoz sohase volt kedvezőbb, mint most. A momentán helyzet abszolút megnyugtató és pillanatnyi aggodalomra nincsen ok. Hogy mi lesz? — ki tudja. El vannak függönyözve az ablakok.
Paris most valószínűleg nem olyan párisias, mint Bukarest, amelyik a francia kultúra, divat és párisi élet szenvedélyes utánzásában most a háború okozta gazdagságában és különösen kedvező helyzetében, Parist utánzásának tetőfokára jutott. Az utcákon a párisi boulevardok forgalma, ragyogó üzletek, a rengeteg fogat, az üzletek, kinók, mulatóhelyek ezerszínű égő reklámjai, a gazdagság tolakodása mindenütt, a rengeteg nő a világ minden részéből és végül a párisi divat. (Zárjelben kell megjegyezni, hogy a párisi divat, aminek itt valóban hű kópiáját látja az ember, nem olyan túlzó és nem olyan russzofil, mint a budapesti; a párisi divat inkább az angol egyszerűséghez közeledés és csudálatosan szép és artisztikus.)
Bukarest nem akar háborút, az biztos. A rikkancsok, a ligák és a gárdák camelotjai ordíthatnak, de Bukarest, ez a balkáni ál-Páris, aminek alaptermészete a könnyelműség, ez csak külsőleg lelkesedik a háborúért, mert ez is divat most Parisban, tehát utánozzák. De belül, de őszintén, valóban gondolni se akarnak a háborúra. Romániában sohase kerestek annyi pénzt az emberek, mint most. Egy korona, aminek békében 110-115 báni volt az ára, most csak 88 banit ér, ez is mutatja, hogy Románia csak keres, csak tőle vesznek, ő nem tartozik senkinek.
Gabonával milliókat keresnek a románok, külön milliók maradtak ill lefoglalózott, de a maximálás és más okok miatt nem szállított gabonamennyiségek előlege címén. A petróleum-kutak, amiket a vonat ablakából csodálni lehet, amikor már nincsenek elfüggönyözve a kupé-ablakok, a petróleum-kutak Ploesti körül hallatlan gazdasági forrásai most. A Moniteur du Petrol Roumain, a romániai petróleumgyárak francia nyelvű szaklapja büszkén beszél az 1914-ben petróleumon keresett milliókról. Egy adat jellemző arra, hogy miken keresnek most itt milliókat. A magyarországi kereskedő, aki most petróleumot akar kivinni Romániából, kénytelen román vaggont használni. Egy ilyen vaggon napi kölcsöndíja ötven frank. És minthogy előfordult már, hogy például Ploestitól Aradig száz napig ment a teher-szállítmány, könnyen kiszámítható, hogy a ciszterna-vaggon kölcsöndíja mennyivel drágította meg a petróleum árát. Es minthogy egy ilyen vaggon gyári ára 6—8000 frank, el lehet képzelni, hogy boldog tulajdonosa nem csinál rossz üzletet a bérbeadással.
Románia egész gazdagsága Bukarest fényében pompázik, az ország vidéki nyomora kétségtelenül ma is változatlan, de a fővároson ragyog a jólét, mint egy gazdag hentes kövér pocakján vasárnap a vastag aranylánc. Bukarestről túlzás volna feltételezni, hogy minden imádata és szerelme mellett az entente iránt, mai életének nagyszerűségét sietne feláldozni.
Nem, Bukarest nagyon jól érzi magát.
Vannak azért háborús tünetek. Az utcákon gyűjtenek a Vöröskeresztnek. Hónapok óta hadibélyegeket használnak. Timbru de ajutor, ezt az átírást nyomtatták a bélyegekre és most ilyen ál-hadibélyegeket kell tenni levélre, kártyára, sürgöny-blankettára. Minden lehető és lehetetlen módon megadóztatják az embereket. Színházi jegy, orfeumjegy, pezsgő, a főpincér számoló-cédulája, a hotel-számla, minden, minden tele van ragasztva Timbru de ajutorral, amelyik a még nem lévő háború szenvedéseinek az enyhítésére gyűl össze. Az utcákon is gyűjtenék, állandó szilveszter-éjszaka, permanens gyermeknap van itt éjjel-nappal és előkelő társaságból való hölgyek éjfélkor perselylyel állítják meg a járó-kelőket. Ugyane hölgyek délelőttönként, mert ez sikk, fehér ápolónőmezben ápolni tanulnak.
A Calea Victorei ragyog az elegáns tisztektől, a legtöbbön vadonatúj, a zöldesbe játszó csukaszürke uniformis és a sárga bőrkamásni; inkább elegánsak, mint marconák és az olasz és francia tisztekre emlékeztetnek. A katonáik nagyon népszerűek most — ez a háború hangulata — és igen sok öreg rezervistát és halai önkéntest látni. A jól öltözött tisztekkel és a fiatal önkéntesekkel tele vannak a mulatóhelyek és ezidő szerint ott intézik el háborús lelkesedésüket.
A háborúra uszító gárda mindenesetre elérte, hogy ma, ha nem is háborús a hangulat, de mindenesetre és feltétlenül, tüntetően entente-parti. Bukarest tele van németekkel, de a német szót nem igen szívesen hallják. Az egyik színházban Lehár-operettet adnak, a Majesticben pedig pisszegnek a német kuplénak. Alig látni a német lapokat, de minden kirakat tele van francia, angol és orosz lapokkal és háborús könyvekkel. A román vicclapok minket gúnyolnak és a Furnica című vicclapnak most nagy sikere van a színes címképpel, amely azt ábrázolja, hogy uralkodónk és a német császár, mint a legalkalmasabb hídon — a román király és a bolgár cár összedugott orrán — átkelnek a Dardanellákhoz.
A mulatóhelyeken van csak háborús hangulat, miután újabban az utca is elcsendesedett és a Ziua című lapot se égetik el, sőt árulják és veszik. A mulatóhelyeken tüntetnek és lelkesednek. Két pesti lány román nemzeti táncot lejt és ezt tombolva tapsolják. Óriási sikere van egy előképnek egy másodrendű .mulatóban. Középen egy éltesebb, kövér hölgy, Románia, jobbról egy fitosorru, Erdély, balról egy fitosorru, Bukovina. Sikerült megtudnom, hogy az éltesebb, kövér hölgy, aki nagylelkűen Románia aspirációit máris elintézte, — galíciai. Lembergben született az élőkép őnagysága.
Hogy Románia, illetve Bukarest igazi hangulatát megismerjük, el kell menni az Alhambrába, ahol most, egy hónapja már, óriási sikerrel adnak egy revüt, aminek Hop si noi a címe. Hop si noi, körülbelül annyit tesz, hogy mi is ott leszünk, és ez mindent megmagyaráz. A publikum ujjong, cseresznyepiros testőrtisztek és dunai tengerész-kadétok egyformán lelkesednek s a publikum magánkívül van, amint kigúnyolják Bratianut, Costinescut, a magyarokat, az egész kormányt, mert határozatlan, gyenge és nincsen akarata. Egyszerűen tetőfokra hág az elragadtatás, amikor a revü végén bevonul négy nő, az entente, a négyesszövetség nemzeti színeinek szalagjaival. Anglia, egy magas, sovány nő, szíves szavakkal invitálja a határozatlan Romániát. És végül mind rákezdik a dalt és a nevezetes refrént, ami ma már szállóige itt, hogy majd, hogy később, hogy esetleg tavaszszal, hop si noi, mi is ott leszünk. Függöny, tomboló taps, ujjongás, s mindenki dúdolja: Hop si, hop si, hop si noi . . . Kuplé, mint diplomáciai prognózis, nem is rossz.

[Forrás: Herczeg Géza: Végig Szerbián. Az osztrák-magyar, a német, a bolgár hadsereggel a balkáni harctéren. Aetheneum kiadása, 1916]