Azt hiszem, csak az Amazonas-menti indián törzsek nem hallottak a tegnapelőtti 7-1-ről, amikor a német futballcsapat lelépte, megsemmisítette a brazilokat. 5-0 után már nem is a játékot figyeltem tulajdonképpen, hanem azon gondolkoztam, hogyan büntetik majd a játékosokat. Személy szerint – s nem központilag, nem a futballszövetség, nem az állami szervek. Az jutott eszembe, hogy négy vagy nyolc évvel ezelőtt egy talán kolumbiai játékost a halállal büntették, a pályán játék közben lelőtték, talán (emlékem megfakult) amiért a világbajnokságon öngólt lőtt. Meg eszembe jut Észak-Korea 0-7-e, aminek következménye volt: a játékosokat nyilvános kritikában részesítették (= kórusban becsmérelték), az edző viszont 2-éves munkatábort kapott. Brazíliában a tegnap éjjel tüntetések voltak, és buszokat gyújtottak fel – a busz, ugye, nem hibás az eredményért, mindössze a felgyülemlett düh levezetésének a tárgya volt. S ide ugrik be nagybátyám brassói lakótársának az esete: ha veszített a Steagu, megverte meccs után a feleségét. Otthon, a lakásban. A szobában, akarom mondani, a lakás ugyanis közös volt, két szoba a nagybátyám családjáé, a harmadik a számukra idegen családé. Mert úgy adtak ki lakásszerződést. Egy lakást osztott ketté a gyár (a gyár, nem elírás), mert nem volt több. Ha ezt elmesélném egy svédnek, nem értené meg, azt kérdezné talán tőlem, hogy: miért fogadták el a megosztott lakást? Vagy hasonlókat.

Gergely Tamás