Egy spanyol üdülőben történt évekkel ezelőtt, hogy egyik este szemüvegem két darabban maradt a kezemben: valószínűleg a tengeri sós víz marta ki a bal lencse fölött a korábban Stockholmban összeforrasztott rámát. Nem akármilyen este volt ráadásul, másnapra kocsit béreltünk, hogy járjuk be vele a szigetet. És pótszemüvegem, mint ajánlják ilyen nagy útra, nem akadt a bőröndben.

Mi a tennedő? Ragasztót vásárolni, nyilván, Rapidot vagy Uhut, ami öt perc alatt hat. No de hogy mondják a ragasztónak spanyolul? Szótárunk nem volt. Kiokoskodjuk, hogy a recepción tudnak angolul, ha ott bemondjuk a szót angolul, tőlük megtudjuk, hogyn hangzik az spanyolul, másnap kocsikázás előtt megvásároljuk a csodaszert, s miénk Mallorca!

Igenám, de angol tudásunk minimális, a ragasztóra nem terjed ki. No, ha nem, eszembe jut, hogy van nekem egy nyelvzseni barátom, aki ugyan Németországban él, de megvan a telefonszáma. Felhívom a Tátit, vázolom a helyzetet, s hát mint azt előre sejtettem, kapásból beköpi a varázsszót. Amit azóta elfelejtettem, angolul is, meg spanyolul is, de hát most más világ van, modern, csak beütöm a szót a Google fordító programjába, s az idei spanyolnyelvű üdülő szállodájában van Wifi, vagyis használhatom az Internetet, s az egyből kidobja nekünk a keresett szót. Heuréka! Vagy: Vámos?

Gergely Tamás