Egy Chilében letelepedett svéd mesél, többek közt arról, hogy életének egyik szakaszában fontos szerepet játszott egy kutya, Menthának hívták. Vajon miért választották – mert szép a szó? S mi köze a menta-növényhez Dél-Amerikában?

Nekem a mentáról más jut eszembe. Hetedikes voltam, egyik nap Brassó belvárosában, mielőtt a hármas trolival a Steagu-negyedbe elkocsiztam volna, talán ötödmagammal jártuk a belvárost, egyszercsak Lengyel Pista eltűnt, majd egy ragógumival állt elénk. Egy lappal. Nem tudom, kinek mit mond, én utólag a Wrigley’s Juicy fruit fajtát vélem felismerni, illetve ahhoz a családhoz tartozót. Chewing Gum, Mint talán az állt rajta, s kissé száradt volt, aminek oka talán, hogy a Consignacióba valaki beadta, szocialista kereskedelem, s nem azonnal értékesítették. S ha megszáradt, hát tört, törött a lap. Én a csoportban elfoglalt helyem alapján egy igen kis darabot, hüvelykem körmének körülbelül a felét kaptam, mert Pista mindenkinek osztott, de annak is örvendeni tudtam: az volt életem első rágógumija, mára sem feledtem el menta ízét.

Gergely Tamás