Szokatlan „árajánlat”

A küldetés című regény (megrázó tévéjáték is készült belőle 1988-ban Szántó Erika rendezésében és forgatókönyve alapján), hosszú belső érlelés és fontolgatás után, 1966-ban született meg, s magyar megjelenésére még további húsz évet kellett várni. Írója – magyar nevén Békessy János (Hans H.B. = Habe) – német iskolába járt, mindvégig németül alkotott, de tökéletesen beszélt magyarul – akkor már maga mögött tudta életművének jelentős részét (dióhéjban róla: élete 66 éve alatt 6 felesége volt, 18 napilapot alapított, 23 regényt írt, amelyek szerte a világon több mint 15 millió példányban, több mint 20 nyelvre lefordítva jelentek meg), s a regényhez fűzött megjegyzéseiben leszögezi: „Több mint huszonöt éven át teherként és kötelességként hordtam magamban mindazt, amit az evian-les-bains-i konferenciáról és a Benda-küldetésről tudtam. Megőriztem a professzorral folytatott beszélgetésekről készített feljegyzéseimet csakúgy, mint a konferenciára vonatkozó anyag egy részét.” Művét ugyanakkor „történelmi regénynek” nevezi: „Megszoktuk, hogy a történelmi regény fogalmán a távoli múltban játszódó regényeket értsük. Vannak azonban olyan történelmi regények is, amelyeket a jelen fuvalma leng át; történelmiek, mert az alapjuk történelmi esemény, mindamellett reghények. Ez a regény is ilyen.”
A küldetés neves bécsi orvosprofesszorát, Heinrich von Bendát valójában a magyar származású héthársi Neumann Henrik világhírű fülgyógyász alakjáról mintázta (akit a „Királyok orvosának” neveztek, mivel ő kezelte a román, a spanyol, és az angol királyt), aki valóban ott volt az eviani konferencián, ugyanakkor szállodai szobaszomszédok lévén, számos bizalmas beszélgetést folytatott a témáról a számára amúgy ismerős szerzővel; Hans Habe a huszas évek elején páciense volt a doktornak, ráadásul Neumann Henrik a család barátjának is számított.
Igen fontos és kényes mozzanata ez a történetnek, ugyanis legfőbb erkölcsi tétje kizárólag csak a regényben hagyott nyomot – nevezetesen, hogy a professzor tulajdonképpen a német hatóságok kifejezett utasítására jelent meg a konferencián – természetesen az ausztriai zsidó közösség nevében -, ismertetni a résztvevőkkel a németek „humanitárius” ajánlatát: hajlandók 250 dollárnyi fejpénz ellenében lemondani zsidó származású (németországi és ausztriai) polgártársaikról, az őket befogadó célországok javára. Ez a nyílt emberkereskedelemre emlékeztető javaslat, bár a regény nyomán kitörölhetetlenül mindegyre jelen van a köztudatban, a konferencia dokumentumait alaposan áttanulmányozók szerint még csak utalásként sem tűnik föl az eviani találkozó jegyzőkönyveiben, illetve egyetlen hajdani résztvevő tanúsága sem támasztja alá.
Kinek higgyünk hát? A kutatóknak, avagy Hans Habénak, aki váltig állította, hogy regényének értesülései szinte kivétel nélkül Neumann professzortól származnak.
Ismervén a hivatalos dokumentumok keletkezésének és megőrzésének bonyolult és csöppet sem problémátlan ügymenetét, hajlanék arra, hogy hagyjuk feloldatlanul a kérdőjelt, de fogadjuk el további elemzésünk alapjául a regény teremtette valóságot, mint olyat, ami épp abból a szándékból született, hogy képesek legyünk szembenézni az emberies cselekvés és a szervezett fajirtáshoz vezető idegengyűlölet egymásnak feszülő dilemmáival.
Maga az a tény, hogy egy zsidó származású, kivételes tehetségű és erkölcsi tartású értelmiségi kapható volt egy ilyen gyalázatos árajánlat képviseletére, egy sor újabb kérdőjelet és kételyt nyit az emberben. (Pedig ha a konferencia dokumentumaiban nem is szerepel a 250 dollárra utaló javaslat, a későbbi történelmi gyakorlat éppen Románia példáján keresztül vált az emberkereskedői törekvések árulójává, hiszen nyílt titok, hogy a rendszerváltás előtti évtizedekben tekintélyes fejpénz ellenében a román hatalom előszeretettel árusította ki az ország németségét, illetve zsidó származású lakóit.)

(Folytatjuk)