Trieszt és Fiume között nyúlik az Adriai-tengerbe az isztriai félsziget. Ennek déli végében van a pólai öböl, melynek partján legnagyobb hadikikötőnk: Póla terül el.
A várost a hagyomány szerint még a mondabeli időknek görög hősei alapították, akiktől a rómaiak birtokába került. Ezek több mint 2000 évvel ezelőtt foglalták el az Isztriai félszigetet és ezzel együtt Póla várost is, Sok bajuk volt a benszülött lakossággal, az iszterekkel, akik szakadatlan felkelésekkel akartak a római uralomtól megszabadulni. Hogy fékentarthassák a lázongó népet, a rómaiak szerte az egész félszigeten katonai gyarmatokat alapítottak. Így tették Pólát is katonai gyarmattá, hadikikötővé és hajóállomássá. A város kikötőjéből aztán a rómaiak élénk kereskedelmet folytattak a mai Dalmáciával, Boszniával és Albániával, vagy ahogy ők közös néven nevezték ezeket a területeket ; Illiriával.
A római Póla nagy város lehetett ; legalább erre mutat körszínházának — amfiteátrumának — romja, amely 25 ezer nézőt fogadott be hajdanában. Szép épületekben sem volt itt hiány, mert főleg éghajlata miatt rövidebb-hosszabb ideig előkelő rómaiak tartózkodtak benne. Környékén pedig a római császároknak is terjedelmes birtokaik voltak.
A római birodalom bukása után a város jelentősége egyszerre megszűnt. Évszázadokon át a velencei köztársaság kezében volt Póla (1148-tól I797-ig) és ez alatt az idő alatt a velenceiek és genovaiak között folyó háborúban többször, 1379-ben pedig teljesen feldúlták, 1797-ben Ausztria uralma alá került. Akkor már csak pusztuló falvaktól körülvett, szűkutcájú, piszkos városka volt alig 600 lakossal. 1850-ben Ausztria hadikikötőnek szánta és ezzel kezdődött meg a város újabb emelkedése. Az omladozófélben levő körfalakat lebontották és a tenger felé hatalmas partépítményt, a szárazföld felé pedig széles utcákat létesítettek. Új városrészek keletkeztek, a lakosság is egyre
gyarapodott, úgyhogy — noha 1851-ben még csak 1100 lakója volt — ma már 70 ezer ember lakja. Az egykori katonai gyarmat évszázadok nyomorúságos tengődése után így ismét mint katonai célokat szolgáló város tett szert nagy jelentőségre. Póla ma Ausztria és Magyarország legfontosabb hadikikötője.
Pólát hadikikötővé természeti fekvése tette. A város a szárazföldbe mélyen benyúló, tágas öböl végén fekszik; az öböl torkolata előtt a Brioni-szigetek terülnek el, amelyek védik a bejáratot. Ezt a természet nyújtotta biztosságot mesterségesen is fokozták, harminc kisebb-nagyobb, messzehordó ágyúkkal megrakott katonai erődítménnyel, melyeket az öböl bejáratánál, a déli oldalán és a Brioni-szigeteken létesítettek.
A katonai cél, melyet Póla szolgál, egészen különleges jelleget ad a városnak. Póla igazi haditengerészeti és katonai város. Mindenféle polgári üzem és foglalkozás háttérbe szorul a katonai érdekekkel szemben és bár van kikötője kereskedelmi hajók számára is, tengeri kereskedelme nem nagy jelentőségű.
A katonai célt nemcsak hadikikötőjével szolgálja Póla, hanem azzal is, hogy túlnyomó részben itt építik és szerelik fel hadihajóinkat. Erre a célra épült a hadikikötő partján hatalmas területen a haditengerészet legfontosabb telepe, a tengerészeti hadiszertár (arzenál), Ennek épületeiben vannak haditengerészetünk műhelyei, öntődéi és a sokféle felszerelési tárgy – ágyúk, lövedékek, torpedók, vitorlák, kötelek, láncok, horgonyok, csónakok stb. — raktárai. Tengerészeti múzeum is van a telepen, benne az osztrák és magyar haditengerészet történetére vonatkozó gyűjtemény (hajók kis mintái, győzelmi jelek, hadizsákmány, kiváló tengerészek emléktárgyai, néprajzi tárgyak stb.). A tengerészet parancsnokságának, az admiralitásnak az épülete is itt van. A hadiszertár előtt a part mentén állandóan horgonyoznak hajók, melyek javításra vagy felszerelésre várnak. A nehéz felszerelési tárgyakat – ágyúkat, gépeket — a partról a hajókra hatalmas daru teszi át, amely 50 tonna (50 ezer kg) súlyt is felemel. Maga a hajógyár – épúgy, mint Óbudán — kis szigeten van, az úgynevezett Olajszígeten, amely a. hadikikötő és a kereskedelmi kikötő között fekszik. Az arzenál mögött elterülő városrész a haditengerészet és katonaság kötelékébe tartozó személyek lakóhelyéül szolgál. Itt van a haditengerészeti elemi, polgári és al-reáliskola, laktanya, kórház, plébánia-templom, altiszti és munkáslakótelep és egy párját ritkító gyönyörű park, melyben honi növények mellett a világ mindenféle részéből való ritka bokrok és fák virulnak. Nem messze ettől a parktól ugyancsak kertté alakított domb tetején a haditengerészet vízrajzi intézete van csillagvizsgálóval és gazdag könyvtárral. Az épület előtt az olaszokkal vívott 1866. évi lisszai tengeri csata hősének, Tegetthoffnak szobra tekint le a tengerre.
Ezen a dombon túl a kereskedelmi kikötőig a belváros már jobbára a polgári népesség lakóhelye. Ez épült a régi, római Póla helyén. Itt több nagyszerű római építmény romja emelkedik ; a régi fal néhány kapuja, a 24 méter magas amfiteátrum, a 16 méter.széles, 8 méter magas Augusztusa -templom, melyben a Póla vidékén kiásott római régiségeket helyezték el és az a hatalmas diadalkapu, amelyet Krisztus előtt harminc évvel állítottak fel a rómaiak.
Az utóbbi években igen sok gondot fordítottak arra, hogy Pólát az újkori haladásnak megfelelően rendezzék be. Részben csatornázták, az utcákat aszfalttal borították, vásárcsarnokot építettek, villamos vasutat vezettek a városon keresztül. Mint haditengerészeti város pedig épp legújabban, mióta hozzáláttak hajóhadunk szaporításához és a hadikikötőt védő erődítmények kiépítéséhez, évről-évre nagyobb jelentőségű.

Forrás: Vasárnapi könyv, 1916. Második félév, 13. füzet