Hegyek között járok, hajt az éj királya.
A szakadék felől moraj hallatszik.
Dörmög a görgeteg.
Meddig a remény?
Nem hagyhatom helyem, foltos lesz a táj.
A nyomjelző utat belepi a moha.
Megfognak a hangok: magasak, mélyek.
Megfognak a színek: melegek, hidegek.
Színekkel frissítem a katedrális szürke falait.

Rava völgyében sivár az élet, hallom a jajkiáltást, a hívó szót. A megbocsátás küszöbén, térben és időben, megtérek terhemmel. Görögtüzet gyújtok Jóbérc-hegy csúcsán, fényénél keresem a tündérvilág csodafa koronáját. A csúcson madarak dalolnak, a völgyben bogáncsot tördelő kezek simogatják égő arcomat. A kobalt-égbolt küldi üzenetét: lesz még csillogás és gyöngyszem a ravai házakon.

Elindulok az emelkedőn…
Sorskereszt alatt tovább hangolom a szépet.

Forrás: Vár-Lak