A háború óriási mennyiségű nyersanyagot emészt fel. Főkép a hadfelszerelési cikkek — a katonaság ruházata, fegyverzete, a szállítási eszközök — előállításához rengeteg sok posztó, vászon, fém, fa és bőr szükséges. A fogyasztott nyersanyagok között szokatlanul nagy mértékben emelkedett a bőrnemű ára.
Ezért foglalkoztak Európa-szerte azzal a sürgős kérdéssel, hogyan lehetne a megdrágult bőrt más, olcsóbb és bőven rendelkezésünkre álló anyaggal pótolni. Ez a pótlás természetesen nem minden esetben lehetséges, de a lakosság körében már sokan barátkoztak meg a facipővel, amely a bőrcipőnél sokkal olcsóbb és a célnak mégis megfelelő.
A facipő készítése Hollandiában és Németországban régóta ismert házi-ipar. A facipőt készítő iparosok különösebb segédeszközök nélkül űzik ezt a mesterséget és leginkább egyszerű kézimunkával gyártják a tartós és olcsó facipőt.
A háború előtt nálunk ez az iparűzés nem volt ismeretes, de a mostani szükségben annál több vidéken kezdenek fatalpak és egész facipők gyártásával foglalkozni, hogy mi is pótolhassuk a bőrcipőt legalább addig, míg azt a szükség parancsolja. Németországban, Hollandiában és Belgiumban nagy gyárak létesültek a facipők készítésére. Ezekben a gyárakban jól és egyszerűen szerkesztett gépek gyártják ezerszámra a facipőket.
Hollandia egyes vidékein a lakosság vasárnaponként kivétel nélkül facipőben megy a templomba. Németországban béke idején különösen hajósok, halászok hordtak facipőt és más olyan munkások, akik nedves munkahelyeken, festő-, cserző-, gőzmosó- és sörgyárakban dolgoznak.
A facipőt éger-, nyír-, nyár-, jegenye- vagy bükkfából készítik. Fődolog, hogy a fa egészséges, sima és egyenes növésű, csomóktól mentes legyen. Hogy a cipők meg ne repedezzenek, a feldolgozandó fát jól kiszárítják. Erre a célra a törzset körfűrésszel megfelelő vastagságú darabokra fűrészelik és ezekből egy-egy cipő nagyságának megfelelő tuskókat vágnak. Ezeket a tuskókat fedett színekben a levegőn lassan szárítják, mert gyors szárítás mellett a tuskók könnyen megrepedeznek. Nagyobb gyárakban mesterségesen is szárítják a tuskókat, gőzzel fűtött szárítókamrákban, de itt is csak lassanként és nagy elővigyázattal.
A száraz tuskókat a gépbe helyezik, amely egyszerre hat darabot, 3 jobb- és 3 ballábra való cipőt készít ugyanabban a nagyságban. A gép tartója erős vasállvány, amelyre öntöttvasból készült keret van felfüggesztve. A vaskeret két oldalát öntöttvas-tartó köti össze. Ebben a középső összekötő tartóban és a függőkeret alsó részében hét, külön-külön állítható »befogó-készülék« van elhelyezve, A középső befogókészülékbe teszik a fából vagy vasból készült, kívül teljesen kidolgozott facipőmintát, ettől jobbra és balra három-három megfelelő fadarabot fognak be, melyeket a gép a minta szerint munkál meg.
Mikor a gépet megindítják, a minta és a hat munkadarab lassan forogni kezd, még pedig a ballábra való munkadarabokat ellenkező irányban forgatják. A függő keret mögött, az egyes munkadarabokkal szemben vágókések vannak a szilárdan álló gép állványra szerelve. A középső mintadarabhoz pedig egy sima »másoló-korong« van erősítve. A függő keret lassan fel- és lefelé mozog, miközben a középen befogott minta a másoló-koronghoz simul. A forgó mintadarab felületének minden pontja érintkezésbe jut a másoló-koronggal. Mivel azonban a függő keret állandóan lengő mozgásokat végez, vele mozognak a marókések is, amelyek a munkadarabokat pontosan a minta alakjára marják ki. A gép a befogott munkadarabokból csak a cipők külső részét dolgozza ki. A belső rész és a sarok melletti hátsó rész kivájását az úgynevezett »másoló fúrógép« végzi. Ezen a gépen egyszerre csak egy darabot munkálnak meg. A facipők fejrészének kivájását a kivájógépen végzik el.
A gépeken megmunkált facipőket belső részükön csiszolóvászon vagy bőr segélyével simítják. A csiszolás és simítás munkáját az úgynevezett »szalagcsiszológép« végzi.
A facipőkőn kívül vannak bőrpántos vagy vászonpántos fatalpak és fatalpú papucsok is, amelyeket mezei vagy gyárimunkások tudnak jól használni. A fatalpú cipőket ócska cipők bőrével is lehet borítani. A kidolgozott fatalpat és a fatalpú papucsokat ügyes háziiparosok most a háború ideje alatt ezrével gyártják különösen a Székelyföldön, de hazánk más vidékein is.

Forrás: Vasárnapi könyv, 1916. Első félév, 25. füzet