Száz év – nagy háború: Bálint Aladár
Háborús fotográfiák
AZ ÉRDEKES ÚJSÁG HÁBORÚS ALBUMA
/I. II. III. füzet./
Ha a világháború nyomán nem burjánzik fel oly mérték nélkül a csataképfestés mint a régebbi háborúk nyomán, (amit remélünk is) annak sok más okon felül nem utolsó sorban bizonyára a fényképezés mai fejlettsége és elterjedtsége az oka.
A harctérre vitt kodak a világháborúnak úgyszólván minden szemlélhető mozzanatát feljegyzi. A fejedelmek frontlátogatásától kezdve repülőgépharcon, városégésen, hullamezőkön, hídveréseken keresztül a legénység tisztálkodásáig minden adatot a közönség elé tárnak a képes újságok fényképgarmadái.
A háború látható részéről eléggé pontos információt ad a fotográfia, a háború színe, lendülete, romantikája, a régi csataképek motívumforrása jórészben kiapadt, elkallódott a mostani világmérkőzésben. A képzőművészet, amelynek merőben más (és több) a feladata, mint akár e háború jelenségeinek puszta realizálása, akár a kieszelt mozzanatok lírikus aláhúzása, kiélezése, jóformán talajvesztetten áll a most folyó eseményekkel szemben.
A harctéri fotográfia versenyen felül uralkodik. Bár hétről-hétre egész lavina ömlik felénk, mégis többet mondanak, közelebb hoznak bennünket a nagy dráma színteréhez, mint a nyomtatott írás, vers, riport, miegymás. Nem unjuk, nem sokalljuk annyira, mint amennyire sokaságuknál fogva várni lehetne. A háború levegője csap ki belőlük és ez a levegő a folyton megismétlődő sztereotip események és azok külsőségei között is mindnyájunkat érdeklő véresen izgalmas valami.
Azonfelül e fényképek ott születtek, onnan jöttek, ahol most országok sorsát döntik el. Történelmi dokumentumok.
Természetesen tömérdek a selejtes és haszontalan fotográfia, ami a dilettáns és (ami még rosszabb) érzéktelen fotográfusok nagy számát tekintve nem csoda.
Azoknak az ízlésén múlik aztán a széles körben ismertté váló háborús fényképek mineműsége, akik azokat kiválasztják és illusztrált folyóirataikban publikálják.
Az „Érdekes Újság” tizenkettes sorozatokban kiadja azokat a háborús fotográfiákat, amelyeket méltóknak talál arra, hogy az egyszeri megjelenésen felül is emlékei maradjanak a világháborúnak. E fényképek többszörösen megrostált darabok, a kitűnő illusztrációnál fogva méltán népszerű hetilap kiválasztott legjobb háborús fotográfiái.
A legtöbb fényképben valósággal komprimálva van a háború ezernyi részletté elaprózott képe. Kiválogatásuk félre nem érthető módon oly tendenciával történt, hogy lehetőleg artisztikus felvételek kerüljenek a sorozatba. Természetesen a tájkép az uralkodó elem. Elesett katona fekvő teteme, régi kőhídon átvonuló katonák, levegőben úszó repülőgép és a háborús jelenségek más változatai töltik be az adott keretet. Egyszerűen és ízlésesen. A képek a bennük megnyilatkozó keresetlen artisztikumon felül technikailag is kifogástalanok. Ez nemcsak a fotografálás, hanem reprodukálás mesterségbeli részére is vonatkozik.
Nálunk ahol sub titulo „műlap” annyi szélhámosság történik, külön dicséret illeti ezt a vállalkozást, amely eredeti zenélő-házi Munkácsy, mélynyomású heliogravűr-piszok helyett pusztán fotográfiát ígér és ad. Azt azonban elsőrangút és szokatlanul olcsó áron.
Nyugat · / 1916. 2. szám ·
Pusztai Péter rajza