Szarajevói béke

Szombat késő éjszaka. Az M1 adja a Bécsi Filharmonikus Zenekarnak a száz esztendővel ezelőtti merénylet színhelyén tartott megemlékező koncertjét. Az Osztrák-Magyar Birodalom a gyengülő Török Birodalom kihátrálása nyomán és az 1878-as Berlini Békekonferencia engedélyével „ideiglenesen” megszállta három nép és három vallás e furcsa országát. Amelyhez valamelyes közük azért volt a magyaroknak, hiszen a Herczegovina elnevezés mögött az Árpád- és az Anjoukori királyaink fiai, hercegei álltak, egészen az oszmán hódításig. Ez aztán tartott kb. 500 esztendeig.
Harminc év után aztán úgy döntöttek Bécsben, hogy ha már kimaradtak a gyarmati osztozkodásból, legalább ennyi jusson, és 1908-ban kimondták – egyoldalúan – az annexiát, azaz a tartomány bekebelezését. Nem tudom, felmérték-e a bécsi döntéshozók, hogy a meglévő (nemzetiségi) bajaik mellé még felvesznek egyet talán azért, hogy aztán hamarabb szétrobbanjon az egész?! A szerb nemzetépítők egészen másképp gondolkodtak.
Nézem, ahogy pásztáz a kamera a megemlékező koncert helyszínén. A romjaiból 18 éves munkával helyreállított volt Helytartósági Palotát, amely ma egy túlontúl parádés könyvtárnak ad helyet, de amely harmonikusan egyesít három építészeti stílust: az iszlámot képviselő mórt, az ortodoxiát jelképező bizáncit és a boszniai horvát katolikusokra emlékeztető gótikát.
A zenekar Franz Schubert Befejezetlen szimfóniáját játssza. A hallgatóság soraiban állítólag ott ülnek a megemlékező – egykor vesztes és győztes – államok küldöttei, de hiányoznak a szerbek, jóllehet ők is szeretnének csatlakozni Európához…
Kint a téren helybeliek és turisták vegyesen, nagy kivetítőkön követik az örökkévaló dallamok szárnyalását a város és a halottak emléke felett. Van valami megrendítő és meggondolkodtató abban, ahogy lehajtott fejjel ülnek a téren a helybeliek és idegenek, mintha szeget ütött volna fejükbe Schubert muzsikája… Ahol ma is fegyveres békefenntartók kell vigyázzák a törékeny békességet.
Schubert Befejezetlenjében benne van mindaz, ami az utóbbi száz évben megtörtént velünk: a két (vesztes) világháború, a Tito-féle délszláv egység kérészéletúsége és aMilosevics-félegenocídium őrülete…
Őrzök egy szentképet. Rajta a megfeszített, élő Krisztus, alatta az aláírás: Uram, adj békét Boszniában! 1908.
Süt a nap, csend van látszólag és békesség, csak a várost kettészelő folyó gátján buknak hangtalanul alá a hullámok, a folyón túli hegytetőn pedig egy oszmán kori erődítmény falai tűnnek el a felnövő fák és bokrok mögött.
Az utca embere azt mondja Hajagos Andreának, a Euronews magyar riporterének, hogy a ma felnövő generációk már itt is Európára tekintenek. Muzulmánok, ortodoxok, katolikusok és mások. És egyre többen mondják ki, hogy Gavrilo Princip cselekedete vegytiszta terrorizmus volt. És egyre kevesebben tesznek virágot a kétméteres szobrához…
A Bécsi Filharmonikusok akár a legyőzött és eltűnt Osztrák-Magyar Monarchiát is jelképezhetnék. Vagy a nagy német népet, aki ugyan két háborút elvesztett, de túlélte, köszöni, jól van, és ma megint Európát vezeti! Szarajevó polgárai hallgatják Schubert Befejezetlen szimfóniájának a halhatatlan és a mának mindenképpen üzenő muzsikáját. Azt, hogy távolról sincs vége a történelemnek.

[Forrás: Hargita Népe, 2014. június 30.]