Van egy teljesen fölösleges, de azért eléggé szórakoztató programom: ha az ember fölnéz az égre és lát egy röpülőt, megkeresi a képernyőn és máris tudja, hogy melyik légitársaság hányas számú járatát látja. Ha valaki például betegen fekszik, és már olvasni sincs ereje, a tévét is unja, akkor még egy darabig ezt szórakoztatónak találhatja. Legalábbis azt biztosan, hogy “hol tart ma a tudomány”.

Most például a flightradar24-en azt látom, hogy a közelben van egy Lufthansa, egy Transilvania és egy Wizz Air gép – meg még vagy tíz. Malájt nem látok. Se oroszt.
Ha lelőnek egy orosz gépet, például Putyinnal a fedélzetén – mert állítólag az ő gépére vadászott a rakétázó -, az el fog tűnni a képernyőmről, mint a repirányítós filmekben? Nem akarom megtudni.
Azt viszont jó lenne tudni, hogyan történhetett meg, hogy csak úgy föld-levegő rakétával lelőnek egy maláj gépet Ukrajna fölött? Vagyis nem egy gépet, hanem 295 embert. Többnyire orvosokat, akik egy konferenciára utaztak.
Olyan emberekre, akik még olyan azonosító eszközzel sem rendelkeznek, mint én, rakétafegyvereket bíznak? A hetvenes években a bejruti harcok idején mesélték a Malév pilótái, hogy akkor tudatosult bennük igazán a veszély, amikor a repülőtérről a városba vezető úton meglátták, hogy 10-12 éves gyerekek “kezelik” a leszállópálya közelében géppuskákat.
Biztos, hogy amikor Putyin belekezdett az Ukrajna elleni háborúba, alaposan végiggondolta, hogy mivel játszik? Hogy agyilag elmúltak-e már 12 évesek a környék ukrán és orosz harcosai?
Nem kellene legalább most abbahagyni?
(140718)

Forrás: Andrassew Iván távoli naplója / Egy hét