A képzelet ily felajzott ugrabugrája megnyugtat: a fiatal József Attila tudja, hogy képes a végtelenben kószálni, s ezt nem is rejti véka alá. Valódi salto mortale, amit itt keresztülvisz. (Cseke Gábor)

Oly friss

Oly friss-ízű az ég, én tudom, én tizenkilenc esztendős vagyok
A szebbik biplánon mindenki hallja a toronyóra ütéseit,
az éhesnek körte a csillag is, ott már ebédelnek, de
Magyarországon még nincsen rádió
Minden emberben ketrecek élnek, ezek esznek vagy énekelnek
És egyik emberben acélból vannak a másikban pedig
furulyákból
Ha alszom, hozzám képest mi lesz a harmat
Egészen ostoba csak egy van s az az elégett itatóspapír,
– szegényke vizet se látott
Ne haragudj, jóíze van az égnek
És a szúnyogok amúgyis meghalnak éhségükben.
1924. szept. [?]
A látszólag kifelé irányuló, valójában a benső világot pásztázó, önmegszólító JA-versek egyik tökéletes példája. Szentenciaszerű sorok, mintha a kopogó tömörség ellensúlyozni tudná mindazt a gondolati-lelki előtörténetet, amelynek ez a vers a zárlata, következtetése lehetne. Az intések sorozatába, az elgondolkodtató konklúziók összképébe csupán a választási lehetőség ver némi éket a vers zárlatában. Ha van, ha lehet tényleges opció mindebben… (Szonda  Szabolcs)

Tudod, hogy nincs bocsánat

Tudod, hogy nincs bocsánat,
hiába hát a bánat.
Légy, ami lennél: férfi.
A fű kinő utánad.
A bűn az nem lesz könnyebb,
hiába hull a könnyed.
Hogy bizonyság vagy erre,
legalább azt köszönjed.
Ne vádolj, ne fogadkozz,
ne légy komisz magadhoz,
ne hódolj és ne hódits,
ne csatlakozz a hadhoz.
Maradj fölöslegesnek,
a titkokat ne lesd meg.
S ezt az emberiséget,
hisz ember vagy, ne vesd meg.
Emlékezz, hogy hörögtél
s hiába könyörögtél.
Hamis tanúvá lettél
saját igaz pörödnél.
Atyát hivtál elesten,
embert, ha nincsen isten.
S romlott kölkökre leltél
pszichoanalizisben.
Hittél a könnyü szóknak,
fizetett pártfogóknak
s lásd, soha, soha senki
nem mondta, hogy te jó vagy.
Megcsaltak, úgy szerettek,
csaltál s igy nem szerethetsz.
Most hát a töltött fegyvert
szoritsd üres szivedhez.
Vagy vess el minden elvet
s még remélj hű szerelmet,
hisz mint a kutya hinnél
abban, ki bízna benned.
1937. júl. – aug.

(Folytatása jövő pénteken)