Megvilágosodás
Ismét a Malomárokban! A Sovány vigasz című miniatűröm 1997 áprilisából való. Éppen azt olvasta egy közeli ismerősöm, akinek a nevére nem emlékszem már, csak annyit tudok róla, hogy szinte tökéletesen kerek fejű, általában mosolygós férfi, balesete előtt a karhatalomnál szolgált, szerette nézni a Spektrum tv állatokról szóló műsorait, és 1998-tól Apcon él(t). Végzett az olvasással, de nem csukta be az újságot, bámult maga elé s félhangosan, áhítattal, alig hallhatóan megismételte írásom befejező három szavát: Sankó, Sankó, Sankó…
Azt hiszem, ekkor értettem meg, hogy mit írtam.

Különbség
1999 egyik délutánján álltunk szokott asztalunk mellett a Malomárokban. A „bemelegítő” kis konyak és a borsodi sör megtette hatását: István (Harsányi) elővette diplomata táskáját és visszaadta a Vizeim valahányadik fejezetét is tartalmazó Újszászi Híradót, amit tegnap adtam oda neki fénymásolásra. „Tudod – mondta kaján mosollyal –, mi lehetne a következő sorozatod címe? Vizeleteim!” Nem tudom, milyen arcot vághattam, ő gyengén hátba vágott s fizetett egy fröccsöt. „Most haragszol?” – kérdezte. Nem haragudtam. Megszoktam már.

Emancipáció
Folyik (folyt) a vita a Vallonban, hogy a férfi, vagy a nő (az stb. elismerve, de törölve) felsőbbrendű? Nem részletezem az érveket, ellenérveket, és a nevek közül is csak egyet emelek ki, Őri Janiét. Ő volt az, aki belesuttogott a fülembe. „Engem nem érdekel, mit hadovál ez az okos társaság! Május 19. Ivó napja! Nekem minden nap május 19!” És kacsintott. És itta kisfröccsét. Egy hajtásra.

Medvebőr
Zoli hívott telefonon egy újabb „világmegváltó” ötlettel.
„Ne igyunk előre a medve bőrére!”
Rögtön jött a válasz: „Miért ne? Utána már minek!” Röpke szünet. „Tudod mit, Karcsikám? Igyunk előre is, utána is, meg közben is!”