Kassay János Háromszéken, Magyarhermányban született, 1884. június 14.-én. 1913-ban vitték el katonának. Végigharcolta a háborút, főtörzsőrmesterként szerelt le. Sokszor elmesélte családjának, hogy amikor fogságba került, a galíciai fogolytáborban hogyan temették el élve a tífusszal megfertőzött embereket, köztük az ő bajtársait is. S ez – ha lehet – még rosszabb volt, mint a front. Ő maga is megkapta a halálos kórt, és betegen feküdt legjobb barátja, a gyergyói B. I. is. A drótkerítés alatt lyukat ástak – a nagybeteg foglyokat a rabtartók már nem őrizték, csak a halálukat várták -, Kassay János, aki jobb állapotban volt, kicipelte B. I.-t, és ott, egy közeli faluba menekültek, ahol egy asszony megszánta őket, elrejtette és meggyógyította mindkettőjüket. Ez a B. I. gazdag ember volt az egyik gyergyói faluban, s a háború után odahívta életének megmentőjét is, hogy jobb élethez segítse. Kassay János a magyarhermányi henteslegény minden vagyonával – két láda könyvvel és mészáros szerszámaival érkezett, költözött Gyergyóba, ahol aztán házasságot kötött és végleg letelepedett. Módos és megbecsült ember lett a faluban – rövid idő múlva saját hentesüzlete volt és cséplőgépe. 1960 júniusában halt meg.
Mesélik róla, hogy sok könyvet vásárolt és nagyon szeretett olvasni… de verset soha többé nem írt.

Kozma Mária