Születésnapi emlékezés ürügyén érdekes levéltári-életrajzi adalékokat közölt Nyirő Józsefről a Haergita Népe mai számában Daczó Katalin, külön felkutatva a székelyzsombori születésű író csíki gyökereit, emlékezetét. Riportjából veszünk át beszédes szemelvényeket.

Százhuszonöt éve, 1889. július 28-án született Székelyzsomboron Nyirő József író, képviselő. Családja csupán néhány évet élt abban a – ma Brassó megyéhez tartozó – faluban, ahol édesapja tanított, majd iskolaigazgató lett, de mindkét szülője csíki székely volt és 1912-ben újmiséjét is az édesanyja szülőfalujában, Menaságon tartotta. „Az első híveim, akikért pap lettem” – köszönti később az Isten igájában című regényében a menaságiakat.

A tisztelettel mellékelt és eredeti okmányokkal bizonyított »Származási Táblázat« szerint egyenes és törvényes leszármazottja vagyok annak a Nyirő Mihálynak, aki az Országos Levéltárban őrzött »Lustrakönyvek« tanulsága szerint Csíkszentgyörgyön lustráltatott, és szerepel az 1701. évi, mind az 1702. évi összeírásban” – írta Nyirő József az Országos Levéltárnak címzett levelében 1944. március 8-án. (…)

Mivel Nyirő József születésnapja sok helyen tévesen július 18-i dátummal jelenik meg, segítséget kértünk a Gyulafehérvári Érsekségtől a születési dátum és a család adatainak tisztázásában. Bernád Rita, a Főegyházmegyei Levéltár főlevéltáros kérésünkre elküldte a székelyzsombori anyakönyv megfelelő beírását, amely bizonyítja, hogy Nyirő József helyes születési dátuma július 28-a, ugyanakkor elküldte a szülőkre és testvérekre vonatkozó adatokat is.

„Nyirő József szülei, Nyirő Mihály róm. kat. kántortanító (41 évesen) és Incze Amália (26 évesen) 1887. október 16-án kötött házasságot Székelyzsomboron.
Nyirő Mihály Csíkszentgyörgyről származott, szülei: Nyirő Ádám róm. kat. földműves és Szőke Tekla. Incze Amália Csíkmenaságról származott, szülei: Incze Ignác róm. kat. földműves és Nagy Ágnes. Nyirő Mihálynak és Incze Amáliának négy gyermeke született: 1888. június 4-én Amália, 1889. július 28-án József, 1892. július 5-én Veronika, 1897. április 11-én Gábor.”

A szakirodalom számon tartja, hogy Nyirő József, éppen édesanyja menasági gyökerei révén Csíkmenaságon tartotta az első miséjét. Erre a helyi római katolikus plébános, Csala László és Károly Veronika pedagógus, menasági művelődésszervező jóvoltából sikerült is bizonyítékot találnunk. A csíkmenasági plébánia Domus Históriájában, az 1912-es esztendőnél szerepelnek a következő sorok: „Közben nagy lelki felpezsdüléssel járt Nyirő József újmisés papnak első legszentebb áldozatának bemutatása – jegyezte be György Gábor plébános. – Istenem – mily jólesik visszaringatózni a felszentelés utáni kellemes percekbe – az eszmék, a boldog tervek világába. Nagy hullámzás kell a nép kedélyének, szereti a szépet, a feltűnőt, szokatlant. Azért örvendett s épült. Megelőzőleg missiót tartottam.” A plébános egy oldallal később is említi Nyirő Józsefet mint a menaság-ujfalusi búcsú szónokát, s valószínűleg nem az volt az egyetlen alkalom, amikor a Fiság-mentén prédikált. (…)

Csíkszentgyörgyön a Nyirők utcája ma is létezik, s Nyirők is laknak a faluban, nem is egy család. A rokonságot is számon tartják, mondják, hogy „egyféle Nyirők vagyunk”, s beszélek is leszármazottal, akit szintén Józsefnek hívnak, de mint mondják, emlékeik, dokumentumaik, fényképeik nincsenek. Károly Veronika segítségével viszont eljutottunk Pottyandba, a nyolcvan év fölött járó Csiszér Rozáliához:

– Mindent tudok rála – mondta Rózsika néni. – Második unokatestvérek vagyunk a gyermekeivel. Megmutatom a családi képet es, itt van nálunk. Nyirő Józsefnek az édesanyja s az én édesapámnak az édesanyja édestestvérek voltak, Incze leányok. Emlékszem, amikor gyermek voltam, nálunk volt a tanyája. Akkor még Menaságon laktam. Nagyon szerette az erdőt járni. A másik testvér felesége nem volt olyan vendégfogadó, de édesanyám erőst az volt s édesapám es, s így azét ott volt örökké a helye nálunk. Én is emlékszem rá, olyan első-második osztályos lehettem. 1942-43 körül lehetett – emlékezik.

Rózsika néni az említett képet is mutatja: rajta Nyirő József, az ifjú pap édesanyjával és testvéreivel: Amáliával, Veronkával és Gáborral. A nagyobbik lány apácaként, a kisebbik, Veronka novíciaként néz ránk a képről.
Kérdezem, hogy a család vajon mit szólt, amikor Nyirő József hátat fordított a papságnak.
– Én csak annyit tudok – mondta Rózsika néni -, hogy 15 évig volt pap (mindössze hetet – a szerk. megjegyzése), s akkor a reverendát letette a püspökségre, s azt kérdezték ott a felettesek, mét unatkozott meg a papságról? S azt mondta ő, hogy azért, mert szerelmes lett, s a Jóistent nem akarja becsapni. Ennyit tudok.
Végül Rózsika néni egy Marosvásárhelyről, özvegy Nyirő Józsefnétől kapott levelezőlapot mutat. Az özvegy 1971. karácsonyán írta a lapot a „Kedves Sógoréknak”. Rózsika néni szerint a „Sógorasszony” többször meg is fordult náluk Menaságon, de a halála után megszakadt a kapcsolat: a másodunokatestvérekről már nem tudnak semmit – jegyzi meg Daczó Katalin.

[Forrás: Hargita Népe, 2014. július 28.]