A ko­ron­di Fir­tos Művelődési Egy­let Páll La­jos költő, festő posz­tu­musz-kötetét je­len­tet­te meg a közelmúlt­ban. A Ki­csinéző címet vi­selő ki­advány gyer­mek­ver­se­ket tar­tal­maz. A kis formátumú, több, mint száz ol­da­las könyv azo­kat a gyer­mek­ver­se­ket tar­tal­maz­za, ame­lye­ket a ko­ron­di szerző 1992 és 2012 között közölt a Ha­zanéző lap­ban. Ugyan­is an­nak Ki­csinéző ro­va­ta fo­lya­ma­to­san ellátta ol­vas­ni­valóval a lap ki­sebb ol­vasóit.

A szülőhelyük iránt el­fo­gult szerzőkkel gyak­ran megtörténik, hogy on­nan, mint egyik le­hetséges cent­rumból szemlélik az uni­ver­zu­mot. Ily módon tel­je­sen természe­tes, hogy Ko­rond a világ közepe, s ezt Páll La­jos is így gon­dol­ta. És nem­csak gon­dol­ta, ha­nem le is írta (Itt… című versében), ho­gyan azt e könyv­ben is ol­vas­hat­juk. Ol­va­sunk eb­ben a kis könyv­ben ma­lac-hiz­lalásról, meg arról is, miért csak három nap egy mese-esz­tendő, vagy­is esz­tendő a mesékben. Az Aty­ha fölötti köd, a ker­titörpe, a csókafürdetés, meg a szom­ba­ti piac is mind-mind be­le­kerültek a ver­sek­be.

Ko­ron­don, Páll La­jos fa­lujában fütty­szavára egész utca-hosszan tilók fe­le­sel­tek va­la­mi­kor, szó esik az it­te­ni ha­ran­gok szaváról is. Ko­ron­don nin­csen búza – szól a nagy­nak a sza­va, a másik erre fe­lel: van itt fazék kat­la­nos­tul. Ka­kukkszóval üzen május­király, közben a plety­ka Al– és Fel­sze­gen is el­in­dul. A sóhe­gyek szürke színe esőt, ezüstösségük jó időt je­lez­nek. Megidézi az egy­ko­ri táro­gatószót is, akárcsak az egy­ko­ri sze­ke­re­se­ket, akik messzi vidékre el­vitték a ko­ron­di ége­tett cse­re­pet.

A Ha­zanéző Köny­vek so­ro­zat­ban ki­adott követ borítóján Páll La­jos színes festménye sze­re­pel, Mol­nos Fe­renc tördelő ter­vezésében, il­let­ve a belső ol­da­la­kon a szerző tus­raj­za­it láthat­juk. A köny­vet Amb­rus La­jos szer­kesz­tet­te, aki az Ajánló utolsó mon­da­ta­i­ban így fo­gal­ma­zott: „Ő most már az égi tornác egyik ránk-ránk ka­csintó csil­la­ga. S hogy egy is­mert vers­so­ra cáfo­latára hu­nyorgó csil­lagként is valóban bol­dog le­gyen, ad­juk ke­ze­tek­be ezúttal nagy sze­re­tet­tel, ked­ves ki­csinézők, posz­tu­musz könyvként az ő festménye­i­vel, raj­za­i­val ezt a gyer­mek­vers-kötetét: la­pozzátok örömmel és fi­gye­lem­mel okuláso­tok­ra.”

Forrás: kulturhon.szhblog.ro