A háború Orosházán

…A világháború az egész országgal azonos jelenségeket idézett föl itt is: szántóvető asszonyok, anyaghiány, sebesültek, hadifogoly-munkások, hadifogoly-szerelmek, tragédiák, és végül a mérleg: több mint ezer hősi halott, akiknek az emlékét több ezer hadiárva, ezer hadiözvegy, négy emléktábla az evangélikus templomban és egy bronzszobor őrzi.
Azután jött a forradalom, szenvedélytelenül, inkább örömünnepként: elsősorban azon ujjongva, hogy vége a háborúnak, utána a kommün, minden terrorcselekmény nélkül. Még csak iskolát kezdő gyerek voltam abban az időben, így egyéni emlékeim alig nyúlnak túl legszűkebb környezetünkön. A házunk előtt elvezető országúton gyalogosan, agyongyötörve megérkező frontkatonák első csoportjait spontán ünnepléssel fogadta az egész faluszéle. Emlékszem: azok a levegőbe lövöldöztek, és kiabáltak, hogy „elő az ágy alól az urakkal!”, mi pedig velük ordítoztunk, hogy elő az urakkal. Ez persze csak kiabálás maradt, és semmi se történt. A katonákat is megszoktuk, senki sem ujjongott már nekik: életünk visszaszürkült a régibe. Nemsokára azonban újra előkerültek a katonaruhák, piros szalagot csavartak a sapka köré, és mondták, hogy kommün van. Az emberek állandóan gyűlésekre jártak, emlékszem: egyik agilis szomszédasszonyunk anyámat is mindig noszogatta: „Zsuzsa elvtársnő, gyere a nőgyűlésre!” Mondom: ezek csak akkori benyomásaim hézagos emlékei — de valójában sem történt számottevő esemény. A kommün alig három hétig volt itt uralmon, és csak jelszavakban, végre nem hajtott rendelkezésekben élt, ugyanis 1919 áprilisának közepén már bevonultak a románok. A szegényparasztság és munkásság sorsa a rövid idő alatt mit sem változott, a birtokos parasztságot ugyan megriasztották a „földközösség” jelszavával’— de ez szintén csak jelszó maradt. Mégis: a falu szegénysége gyűlölködve fogadta a románokat, s szorongva hallgatták a Szentes felől napokig idedübörgő ágyúszót.
Ma már igen kevés szó esik azokról az időkről, s ha az egyik réteg esetleg mégis szimpátiával, a másik pedig gyűlölködve gondol vissza rájuk, az nem élmény alakította állásfoglalás náluk, hanem az országos viszonylatban még mindig folyó sajtókampány hatása.
A közel egyéves román megszállás után jött az ellenforradalom, elsősorban emlékezetes földreformjával. A kezdeti jelenségként itt is fellépő antiszemita izgatás szinte teljesen hatástalan volt, mert számbeli kisebbségénél fogva Orosházán soha nem játszott jelentős szerepet a zsidóság — a földreform ellenben már jelentősebb változásokat idézett elő a falu életében…

[Forrás: Dobozy Imre: A legnagyobb magyar falu. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1969]