(Újabb kérdések fellegvári séta közben)

Az eltűnt személyek hiánya vagy az üres helyek zavarnak inkább (?) – a kánon rendszerint könnyen kitölthető; az elszakítottság érzése, az el nem készült szövegek, a szerencsére bízott (szórványként elsatnyult) szerelmi kapcsolatok, bevallom, a gondolat formátlanságánál, a forma ki nem munkáltságánál is jobban dühítenek. Mi ez: a múlt tehermentesítésének – a sztorikra, kuriózumokra faricskált történelmi folytonosságérzést, szellemi „felmenőid” kifinomult tudatát is beleértve – buta kísérlete?
Ódon tündérek és üzletember-tünemények egyaránt a nyelvben rejlő szerteágazó fantáziával cikázzák be a feltérképezhetetlen mindenséget?
A múlt tényeit kirekesztő eszelősség milyen jövőt érdemel?

2010

*W. S.-t parafrazálva
Forrás: Az út, akár egy hosszú mondat. Irodalmi jelen Könyvek, 2014