Vytautas Karalians: Aforizmák
– A gyakorlatias mesterek azt gondolják, hogy a tudás fájából is lehet kanalat faragni.
– Ha az angyalokat a mi korunkban találták volna fel, bizonyára lökhajtásúak lennének.
– Az égbe készülő lélek kérdése: „Vajon az angyalok közös lakásban laknak-e vagy külön-külön?”
– A paradicsom furcsa egy börtön: ha bűnt követsz el, kikergetnek.
– Bonyolult helyzet: a labirintus javítás miatt zárva, a minotaurusz konzervet eszik, Ariadné pedig eladta a fonalat.
– Néha még a természet is formalista: miközben szép nőket teremt, megfeledkezik a tartalomról.
– A nevetés önállóságra tanít: soha ne nevess önmagadon!
– Az Olimpusz olyan hegy, amelyre nem szerveznek társas kirándulást.
– A gyakorlati érzékkel megáldott költőnek Pegazusa, igáslova, sőt szamara is van.
– A jó lovagló iskolában nemcsak szépen lovagolni, hanem szépen esni is megtanulnak.
– Az igazság nem halhat meg: már annyi hazugságot írtak róla.
– Az optimizmus kora reggel születik, a pesszimizmus késô este, s az unalom esős délutánon.
– Az optimista szamárért többet fizetnek, mint a pesszimistáért.
– A remény velünk él, de a lakásért s a villanyért csak mi fizetünk.
– Vannak emberek, akik borsószemre hasonlítanak; fiatal korukban édesek, s ahogy megöregszenek – kemények.
– Következetesség: fogat fogért, protézist protézisért!
– A küklopsz szemorvosa nem mer kétszemű lenni.
– A Vígképű Lovag nem harcol szélmalmokkal – ő beáll molnárnak.
– Ha Ádám a tudományok kandidátusa lett volna, nem evett volna a tudás fájáról.
– A kíváncsiak a titok kulcsát keresik, a gyakorlatiasak álkulcsot csinálnak maguknak.
– Egy gyermeknek nem feltétlenül kell hasonlítania az apjára, de emberre azért csak hasonlítson.
– Ha szót kérsz, az egyik kezedet emeld föl, ha megadod magad: mindkettőt!
Litvánból fordította: Bán Péter
(Forrás: RMSZ, 1998. október 3.)
Pusztai Péter rajza