Dermedten állok a földarabolt Kariatida roncsainál.
Két nőalakot átmentettem a Megtépázott álmodozásba, ahol személyes élményem tovább diadalmaskodik az igazságot tápláló mítoszteremtő folyamatban.
A megtépázott álmodozásban tovább élnek ezek az oszlopot formáló női figurák.
Megtartom és dédelgetem azokat.
A huszonegyedik század kifutó pályájára helyezem, és vigyázok rá, hogy el ne tévelyegjenek az eszme labirintusában
Ég veled Kariatida.
Ég veled szenvedély, földarabolt Kariatida.
Ég veletek oszlopot helyettesítő nőalakok.
Ég veletek vágyaim súlyát tartó oszlopok.
Ég veled tévelygéseim súlyát hordozó Kariatida.
Oszlopaitok mögött kazettát találtam, benne féltve őrzött örökségem, a paraszti hűséget.

Forrás: Vár-Lak