Petőfi-adomákból (2)
Ma: Kurta válaszok * Kétértelem * Az elpártolt barát * Öngyilkossági szándék
Kurta válaszok
Egyszer a nagy sár miatt csak egymás után lépegetve mehettek az iskola felé, a járó-kelők által taposott nyomokon. Ily körülmények között jön velük szembe K. Gábor nevű tanulótársuk, aki Orlay mellett elhaladt, de Petőfivel összeakadt, főleg mert szóba állott vele.
— Honnan jön ?
— A hátam mögül, — felelte Petőfi nyersen.
— És hová megy?
— Az orrom után, — kiáltá indulatosan, — ha ön kitér az utamból.
Kétértelem
Egy más alkalommai az iskola fekete tábláján a megidézettek között volt a Petőfi neve is. Mig olvassa, megszólítja egy tanuló:
— Ugyan miért idézik önt?
A költő végig mérte szemeivel a kérdezőt s szürke kis köpenyét szétvetve szólt:
— Azért, mert köpenyemnek nincs bélése.
Megidéztetése ugyanis tandijhátralék miatt történt. A röviden kifizetett tanulónak azonban nem fért a fejébe a válasz és nevetve beszélte, hogy ez a bolond „baka” — társai csak igy hitták Petőfit — milyen feleletet adott, mig az okosabbak egyike meg nem magyarázta neki:
— Ne hidd azt, több esze van annak a bakának, mint neked ; hanem poéta, a bélés alatt pénzt értett, mely neki nincs s valószínűleg valami tartozásért idézik.
Az elpártolt barát
Azon az emlékezetes télen, melyet Petőfi betegen töltött Debreczenben, sürün látogatta Pákhot, aki ott nevelő volt. Egyszer Pákh éppen tanítványával foglalkozott, midőn betoppant hozzá Petőfi s kissé triviális szavakkal üdvözölte barátját, aki sokat adván arra, hogy tekintélyét növendéke előtt megóvja, restelte a dolgot; felindulásában megfeledkezett a köztük levő viszonyról s kiutasította a szobából Petőfit. A költő ezt igen zokon vette s következő nap szó nélkül lépett be Pákhoz, asztalára egy összehajtott papirt tett s azzal ismét eltávozott. Pákh hagyta őt menni, a papirt azonban kíváncsian kezébe vette s azon a „Végszó Pákhoz” czimü költeményt találta, mely így kezdődik:
Isten veled, te elpártolt barát,
Veszett ebként ki szivem megmarád!
A barátság fölbomlása azonban csak pár napig tartott, mert Pákh maga kereste föl Petőfit s kibékült vele.
Öngyilkossági szándék
Újra fölébredt Petőfi lelkében a szinészet iránt való ellenállhatatlan vonzalom s 1843 nyarán fölkereste egykori pályatársát, Szupert s arra kérte, ajánlaná őt sógorának, Fekete igazgatónak. Fekete hajlott a szóra s ki is osztotta Petőfinek Nagy Ignácz „Tisztujitás”-ából az egyik kortes szerepét. Midőn azonban Petőfi a kétkulacsos kortes szerepét betanulta, előállott egy előkelő ifjú s ajánlkozott, hogy eljátsza ezt a szerepet, mint műkedvelő. Fekete igen megörült s elvette Petőfitől a szerepet, mert az uracs fölléptétől nagyobb anyagi hasznot remélt. Ez annyira elkeserité Petőfit, hogy egészen magánkívül lett s a Dunába akart ugrani. Éppen ekkor lépett a szobába Gyulai Ferencz, később a Nemzeti Szinház tagja, akitől azt kérdezte Szuper, hogy honnan jön?
— A ligetből jövök, — volt a válasz, — ahová naponkint ilyen időtájban sóskát szedni, legelészni járok, hogy éhen ne haljak, mert az igazgatótól már napok óta egy fillért se birok kicsikarni.
Gyulai siralmas állapota hatott Petőfire, aki lemondott a Dunába ugrás szándékáról, ott hagyta Pozsonyt s visszatért Pestre az irodalomhoz, mely több babért termett számára, mint a színészet.
(Szuper K. följegyzése.)
Pusztai Péter rajza