Alteregó a négyzeten?
Gergely Tamás rövid interjúja Hendi Péterrel
Hendi Péter bankrablásról ír, meg gyilkosságról meg kivégzésről. Erasmus Vaxholm volt az utolsó, akit Svédországban kivégeztek. Bár megtagadta nézeteit és kegyelemért esedezett. Mikor kérését ott, a bitó alatt újra elutasították, menekülni próbált, méghozzá úgy, hogy a várfalról a vízbe ugrott, viszont egy katona hátba lőtte. Úgyhogy úszni már nem tudott, mozdulatlan nézni végig halálát. A halak falták fel, szinte még élve, aids-vírusát egy angolna kapta be.
Na jó, mindez vicc volt. Vaxholm a helység neve, ahol állítólag fogva tartották az illetőt, az utolsót, az aids-es história egy kortárs finn író regényéből származik, Erasmus pedig Hendi Péter alteregója, az egyik. Erasmus Szabóról Alterego című könyvében mesél, ezt mutatja be szeptember 2-án a stockholmi Internationella biblioteket termében 18 órától. Mindenkit szívesen látunk, a cím: Odengatan 59.
Stockholmi szerző, aki magyarul ír, Svájcban lakik és a Napkút adja ki a könyvét, nem túl bonyolult ez? Magad bonyolítottad el vagy a történelem?
A Történelem általában akkor is segít egy élet bonyolításában, ha erre nem kéri meg senki. Persze, néha az ember is bonyolít, ám az eredmény az én esetemben bonyolultabb annál, mint amit a kérdésed sugall. Stockholmi szerző ugyan nem vagyok, de a magyar mellett írtam svédül is franciául is, és van egy elbeszélésem, amely e nyelveken túl németül és kínaiul is megjelent. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy nem Svájcban lakom, hanem egyrészt a Genf melletti francia Jurában, másrészt Budapesten.
Könyved címe: Alteregó. Kérdem, mennyire helytálló… Minthogy mindenütt kissé idegennek érezheted magad (Göteborgban magyar vagy, Genfben svéd, Stockholmról írsz magyarul, Budapesten jelenteted meg…) szóval számolhatom ezt úgy, hogy mindenütt önmagad alteregója vagy tulajdonképpen. S akkor még alteregót is választasz – nem alteregó a négyzeten ez az Erasmus…?
Az Alteregó címhez két irányból lehet közelíteni. Egyrészt arról van szó, hogy öt városban éltem, különböző időkben, tehát néha ugyanazt a dolgot is másképp látom. Biztos nem emlékszel már rá, mert 8 évvel ezelőtt az alteregód kért meg rá, hogy írjak a Káféra és meséljem el, esetleg fényképekkel dokumentálva a Svédországban töltött 10 évemet. A feladat egyrészt nem vonzott, másrészt olyan szolgálatot tett, amiért ma is hálás vagyok. Miután rájöttem, hogy én a világot leginkább az irodalmi értelemben vett alteregóim révén tudom elmesélni, több-kevesebb rendszerességgel tárcanovellákat kezdtem írni, melyek először a Káfén, aztán a Kortársban, a Kalligram-ban és az ÉS-ben jelentek meg. Közben az egyik alteregó eltűnt, a másik meg túlélvén svédországi halálát, hol megjelent, hol nem. Aztán létrejött egy harmadik, akiről első személyben szólok, mintha csak magamat mesélném, ám az író sohasem mesélheti el saját magát, mert az, akit elmesél, valaki mássá válik, mégpedig épp az elmesélés folytán. Íme, a második közelítés a könyvem címéhez. Én egyébként mindenütt magyar vagyok, s az, aki vagyok, leginkább akkor vagyok, amikor éjféltájt, egy genfi caféban magyar mondatokat kopogok le a laptopomon.
S akkor ki lenne írásaid olvasója: a szórványban élő magyar, aki felismeri magát Erasmusban? Könyved bemutatod Stockholmban. Gondolod, hogy érdekli az Alteregó a stockholmi magyarokat?
Annyi hasznom mindenképpen lesz az útból, hogy ott leszek a Birger Jarls gatánon, ahol Erasmus Szabó, közel 35 éve már megszállt a Hotel Excelsiorban. Kihajózom majd a szigetekre és megnézem a svéd-magyar Eb selejtezőt. Vigalom vagy kora bánat, mindkettő gazdagítani fog. De ami a kérdésedet illeti, fogalmam sincs róla, hogy mire számíthatok. Miként a kötetet záró In memoriam Vasfüggönyben is írom, én az esetleges olvasóra írás közben vajmi keveset gondolok. Nem baj, hogy ez így van, teszem hozzá, mert aki ír, az ne hagyja magát befolyásolni lehetőleg senkitől. Csodák egyébként nincsenek. Egy könyv csak annak adhat valamit, aki elolvassa. Ami engem illet, én úgy gondolom, hogy a dolgokat nem elég megélni. Meg is kell írni.
Hendi Péter
1943 – született Budapesten.
1966 – jogi diploma a budapesti ELTE-n.
1969 – elhagyja Magyarországot.
1970 és 80 között – Svédországban él, számítástechnikai diplomát szerez.
1981 – Münchenben majd
1982 – 2003 Genfben él és az ENSZ Távközlési Hivatalánál dolgozik mint komputermérnök.
2003 Visszahonosítás révén újra magyar állampolgár
Első elbeszélését 1964-ben közli a budapesti Látóhatár. Továbbiak a Budapest, Új Tükör, Inter Press Magazin, 2000, Kalligram, Jelenkor, Kortárs és Élet és Irodalom folyóiratokban.
1962 és 68 között a Hunnia Filmgyárral kötött három nagyjátékfilm forgatókönyv szerződés egyike sem eredményez filmet.
Kötetek:
– Svédországban:
A menekvő, kisregény és elbeszélések (Göteborg, 1975)
Bankrablás Stockholmban, dráma magyar és svéd nyelven (Immigrant Institut, 1978)
– Magyarországon:
Reményfutam, elbeszélés a nyugati magyar írók antológiájában (Két dióhéj, Szépirodalmi, 1987)
Rekviem egy jogászért, kisregény, elbeszélések és két színdarab (Hét Krajcár, 2000)
Alteregó, tárcanovellák (Napút füzetek (43), Napkút, 2010)
Az ÁTSZÁLLÁS ZÜRICHBEN kötetbe felvett elbeszélések korábbi közlése:
Olympia – 2000 (2005/3), Körkép (2006, Magvető)
franciául: La Nouvelle Revue Française/582 (2007, Gallimard)
kínaiul: Fiction World (2008/6, Sanghaj)
németül: Die Horen (233, Bremerhaven, 2009)
Igaz történet – 2000 (2005/3)
Bulgár kalauz Strasburgban – Kalligram (2005/5-6)
Liftpillantás – Kalligram (2006/1-2)
Három ábránd – Jelenkor (2004/2)
A francia fordítónő – Kortárs (2006/5)
Tigrisugrás – 2000, Budapest (2003/2),
franciául: Feuxcroisés/8 (Lausanne, 2006)
Átszállás Zürichben – Kalligram (2003/4),
franciául: La NRF/574 (2005, Párizs)
Hotel Excelsior – Kortárs (2004/1)
Kezükben vagy mindhalálig – ÉS (2008/26. és 27. szám)
Pusztai Péter rajza