Éppen tizenöt és félszer hallgattam meg John Cage 4’33” című darabját, amikor dörömböltek az ajtón. Kinyitottam. Egy közeli ismerősöm belém kapaszkodva, a magas küszöböt káromolva lépett be. Kezet fogtunk. „Mit csinálsz?” „Magnót hallgatok.” A sáros cipője miatt csak a szobám ajtajának keretébe kapaszkodva hajolt be. „Normális vagy te?Nekem mindegy. Öltözz, indulunk!” „Hová?” „Te tényleg hülye vagy! A kocsmába! Ma van a születésnapom.” Átöleltem. „Az isten…” „Mást csinál veled, ha nem sietsz!” Siettem. Meglepetésemre elmentünk a Szamovár, a Fakocsma mellett is. „Melyikbe megyünk?””Oda.”. És az úttest túlsó oldalán kb. száz méterrel álló „objektum” felé mutatott. A Tinett Sörözőben hangos üdvrivalgás fogadott minket. Pontosabban őt, mert egy-két emberen kívül senkit nem ismertem. Egész nap ittunk, ettünk, marháskodtunk.

Rátérek a címre és Dezső félkövérrel szedett kérdésére. Igen, normális vagyok! Bizonyságul keressék meg Cage művét a Youtube-on.