Abban reménykedve, hogy nemsokára új köntösben ugyan, de megjelenik a világhálón az új Káfé, a következő kérdést küldtük ki rendszeres szövegíróinknak:

Most, hogy a Káfé feltámad poraiból, megkérdem, mitől támadsz fel te magad? Kávét iszol, teát, itallal serkented magad, hogy írjál? S ha már kávéházak nincsenek, milyen internet-portálokba lépsz be, hogy jól érezd magad? Tájékozódj, egy közösség részének érezd magad? Nevezz meg címeket, ajánlj!

Íme a válaszok:

KESZTHELYI György

Mikor támad fel a Káfé? És hogyan? Nekem azért ne hidd, hogy van időm meghalni. Tudod, mi van a világgal, itt meg minden hatványozottan. Persze kávézom, az italserkentés nemigen lenne üdvös… kliensek, kapcsolatok, duma, partizánmunka a finánccal stb. Esténként néha léháskodom egy magyar cseten, de a Facebookon is más embert ismerhetsz meg… ez a napi gondok hamvasztása. Az írás furcsa dolog… nem szükséges hozzá semmi adalék. Néha munka közben jut eszembe valami, ha tudom megjegyzem, feljegyezni nem mindig tudom. Máskor teljesen váratlanul. Ha ilyenkor van írószerszám a közelben, szerencsém van, mert van úgy, hogy szinte azonnal előgördül valami, elejétől végéig, hihetetlenül könnyen, ha kihagyom, elszáll. Máskor többet szenvedek egy-egy témával. Szóval csak arra utalok, hogy nem a serkentőszerek ösztönöznek, azok esetleg fizikai feldobódást okozhatnak.

ELEKES Ferenc

Mitől támadok fel ? Nem akarok feltámadni. És nem serkentem magam semmivel, hogy írjak. Harminc éven át megvoltam írogatás nélkül. Most, hogy öreg vagyok, játszom, mint a gyermek. Olykor szavakkal is. És mondatokkal. Nem kell értük lehajolni. Az internet egy csoda. Legcsodálatosabbak azok a portálok, ahová nem írnak semmit. Benézek például a Bigpikcsörbe. Ott jó fényképek vannak a világról. Nem vagyok része semmiféle közösségnek. Tudok egy jó címet: bármelyik falu füstös kocsmája. Ajánlom mindenkinek.

DEBRECZENI Éva

Most, hogy a Káfé feltámad poraiból, én magam is feltámadok, majd ha lesz rá időm. Kávét iszom teával, mindenféle ártó itallal, lándzsával, karddal, baloskával, péklapáttal, szablyával, vassal, vérrel, vencsellővel serkentem magam, hogy írjak. S ha már kávéházak nincsenek, vagy ha vannak, úgyse járok oda, mivel sehova se járok, internet-portálokra lépek be, hogy jól érezzem magam. És hogy tájékozódjam. Mégsem érzem magam egy közösség részének, csak a ti részeteknek érzem magam. Gróf. Ajánlom magam!

CSELÉNYI Béla

1987. VI. 24-étől 2007. őszéig nem ittam kávét; a bátyám szívműtétje és a Magyarországra való kimenetel miatt fogadtam absztinenciát, de 2007 ősze óta ismét kávézom Érdekes: az energiaitalok esetében hamarabb feloldottam az embargót.
Pontosan nem tudom, mit jelent a PORTÁL szó. Feltételezem, a kérdés lényege az, hogy milyen helyekre látogatok az Interneten. Hát össze-vissza barangolok, de kb. 25 napja, azt hiszem, 2010. április 16-án tudtam meg, hogy Olga Hepnarovának hívták azt a cseh leányt, aki
idegrohamában belehajtott egy megállóba és 8 embert megölt.
Olga HEPNAROVÁ
Született, 1951. július 30-án banktisztviselő és fogorvosnő gyermekeként.
1964-1965: Depresszió. Öngyilkossági kísérlet (gyógyszerekkel).
Emiatt egy évig pszichiátrián ápolják.
Tanulmányi eredményei jók.
Barátai nincsenek.
Kivételes fizikuma ellenére megközelíthetetlennek mutatkozik.
Szüleivel elromlik a kapcsolata. Igényes példájukkal ellentétben, a fiatal leány teherautósofőrként helyezkedik el. 21 évesen két sajtóorgánumnak levelet ír, hogy a társadalom őt tönkretette és neki is joga van elégtételt venni a társadalmon. Pár nap múlva, 1973. július 10-én 13:45’-kor Prága forgalmas VII. kerületében teherautójával belehajt a várakozó tömegbe. 8 halott, 11 sebesült.
Rögtön feljelenti önmagát. (A csehszlovák posta a kiadóknak csak másnap kézbesíti Olga halálra szánt hivatalos levelét.) Megbánást sosem tanúsít, és ha szóba kerül, biztosítja környezetét, hogy felkészült a halálos ítéletre.
Az igazságügy nem veszi figyelembe a vádlott pszichiátriai előéletét.
1974. április 6-án halálra ítélik. Ő maga soha sem kér kegyelmet. Az anyja nyújt be kegyelmi kérvényt Lubomír ŠTROUGAL miniszterelnöknek, aki azt visszautasítja.
1975. március 12-én a pankráci börtönben —— 23 éves korában —— felakasztják. Az addigi folyamatos higgadtságát meghazudtolva, a vesztőhelyen kivételes és szánalmas fizikai ellenállást tanúsít.
A kivégzésnek Bohumil HRABAL kegyeletsértő naturalizmussal állít emléket.

http://img.aktualne.centrum.cz/229/78/2297826-olga-hepnarova.jpg
http://file1.npage.de/000623/53/bilder/1215434892_8-hepnarova_2.jpg
http://en.wikipedia.org/wiki/Olga_Hepnarov%C3%A1
Döbbenetes a középkori naturalizmus, ahogyan – csehül leírják a kivégzését. Az ismeretlen szavakat; (a cseh szavak nagytöbbsége számomra ilyen) kontroll-C—kontroll-V-vel átviszem a világszótárba: http://www.websters-dictionary-online.org/translation/krew

és ott megnézem angolul a jelentését. Ez többnyire megy, de ha 8 év haladó angoltudás nem elég, akkor még beütöm az angol eredményt az angol—magyar szótárba:

http://szotar.sztaki.hu/angol-magyar

és megtudom, hogy milyen leírhatatlan érzéketlenséggel vonszolták bitó alá a tömeggyilkosként elítélt, de kivégzése pillanatában egy kétéves kislány színvonalára regresszált pszichopata személyiséget. A nyakkendős csehszlovák államférfiak jobban szerették a bársonyszéküket, mint annak a lánynak a tekintetét, aki gyűlölte a TÁRSADALMAT és ráhajtott az EMBERRE; szkizoid, konkrét gondolkodásában a jelkép és a valóság összemosódott. Úgy érzem, az akkor divatos nyugati marginális filozófiát emésztetlenül visszaadó szavai is igazolják, hogy valóban a TÁRSADALOM tette őt tönkre.
Olga Hepnarová tragédiáján nem tudom túltenni magam. Volt benne valami nagyon szeretni való.

(Folytatjuk)

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ