Petőfi-adomák (6)
Ma: A süldőlány óhaja * Fáklyászene Eperjesen * Elégetett versek * Lakőr * Szaván fogta
A süldőlány óhaja
Szendrey Júliával már jegyben járt Petőfi, midőn egy alkalommal egy szatmári családnak volt szívesen látott vendége. Két leány volt a háznál, Kitta és Berta. Ez utóbbi alig 14 éves, ábrándos, szelid szőke szépség, a gyermeki naivság vonásaival arczán. Petőfi azt találta mondani ennek a szőke angyalnak :
— Ha Júliámat oly nagyon nem szeretném, önnek lábaihoz borulnék, hogy imádjam!
— Engem ugyan ne imádjon ! — vágott vissza a kis pöszke, — mert énnekem maga úgy se kellene; hanem ha maga olyan nagy kölőt, hát írjon nekem egy verset, de mindjárt; hadd látom, hogy csinálja ?
Petőfi tüstént tollat fogott s csak arra kérte a leányt, hogy üljön ott előtte, amig megirja költeményét, hogy arczáról gyújthassa meg költői fellángolását.
Fáklyászene Eperjesen
Felsőmagyarországi kirándulása alkalmával Petőfi Eperjest is útba ejtette. 1846-ban egy júniusi napon értesült erről a tanuló ifjúság. Csakhamar sürgés-forgás keletkezett az ifjúság körében s elhatározták, hogy fáklyásmenettel és zenével
tisztelik meg. A tanuló ifjúság nevében Bodolay József rövid, de hatásos beszéddel fogadta a hírneves vendéget, mire Petőfi jókedvűen válaszolt:
— Barátaim, e szíves és engem valóban meglepő megtiszteltetésük életem legszebb napjai közé tartozik, s ha egykoron a sárga halál macskazenéjével megtisztelend, akkor is e szép napomra fogok visszaemlékezni.
Elégetett versek
Midőn egy alkalommal Petfi, szokása szerint, barátai körében elszavalta legújabb költeményeit, ezek egyikére Vahot Sándor azt találta mondani, hogy alapeszméje Berangérből van véve. Petőfi első felindulásában keze ügyében levő költeményeit, mintegy nyolczvan darabot, mind a tűzbe dobta. Szerencsére jó emlékeztehetsége lévén, legnagyobb részét emlékezetből újra leirhatta ; nem egy azonban örökre megsemmisült.
Lakőr
Lakőr nevű kutyája volt Jókai nővérének, Válynénak. Midőn 1845-ben Petőfi Komáromban járt Jókaiéknál, türelmetlen természetével kiigazította a kutyáját szólító Válynét:
— Bocsánat, le coeur, nem la coeur !
Mire Vályné maradt felül, mondván:
— Én magyarul beszélek.
Szaván fogta
Egyik vasárnap a déli órában diszes közönség hullámzott a Váczi-utczában. Petőfi is ott sétált néhány barátjával. A városház felé eső sarkon egy üres targoncza hevert. Azt kérdi Petőfi Pálffy Alberttől:
— Mennyiért tolnád végig a Váczi-utczán ezt a targonczát ?
— Ingyen, — felelt Pálffy, — ha te bele ülsz.
Petőfi szó nélkül bele vágta magát a targonczába, kezeit keresztbe fonta és rá kiáltott Pálffyra:
— Toljad hát no !
Pálffy megereszté hosszú lábait s három lépéssel az utcza másik oldalára sietett, hogy meneküljön barátai hahotája elől.
(Degré Visszaemlékezéseim.)
Pusztai Péter rajza