Ma: Úti kaland * A mézeshetek * A Talpra magyar születése  * Átlátott a szitán

Úti kaland

Ahol Petőfiék megszálltak: a Sas-fogadó
Esküvő után tudvalevőleg Teleki Sándor koltói kastélyába vitte fiatal feleségét Petőfi. Egy kis kalandjuk is volt az útban. Nagybányán innen Misztótfaluban, eltört egyik kereke a kocsijuknak. Mint egyik versében megjegyzi Petőfi :

De nem hiszem, hogy a nagy
Áldás-súly törte le,
Azon áldásnak súlya,
A mellyel engemet
Ipám s napám magoktól
Eleresztettenek.

Felesége csak mosolyogta a bajt; de Petőfit szertelen bosszantá a dolog s félrement, hogy felesége ne hallja, és ott kedvére kikáromkodta magát. Egyéb következménye nem lett a balesetnek, csak hogy a késedelem miatt másnap érhettek Koltóra. Az éjszakát Nagybányán töltötték a fogadóban.
(Petőfi, Uti levelek.)

A mézeshetek

Szeptember első napjaiban egy este éppen vacsoránál ült Teleki Sándor titkárával, Harayval, midőn egyszer csak betoppan Petőfi. Nem várták, mert rendesen tudatni szokta jövetelét s igy annál kedvesebb volt a meglepetés. Leült az asztalhoz, de csak úgy félvillára evett s nagyon szótalan volt. Szokatlan komolyságáról mindjárt észrevette Teleki, hogy valami nyomja a szivét. Vacsora után félrehivja a házigazdát s azt mondja neki:
— Beszédem van veled négyszemközt.
Teleki bevezette a szomszédszobába.
— Druszám, — kezdé Petőfi, — nagy kérésem van hozzád.
— Ki vele, állunk elébe.
— Szeretném a mézesheteket nálad, Koltón tölteni.
— Hát ki mondja, hogy ne töltsd?
— De ez nem elég. Eredj el te is hazulról. Egyedül akarok lenni: ne lássa senki boldogságomat.
— Lehet; úgy is szüleimhez szándékozom menni, nagy örömet szerzesz nekik, hogy elküldesz. Mikor menjek?
— Majd megírom a napját; de hát még ez sem elég. Küldj el mindenkit a háztól!
— Az istállókból is?
— Nem, csak a háztól.
— Szívesen ; a szakács marad a feleségével, mert asszony nélkül nem hagyom feleségedet s ennetek is csak kell, mert turbékolásból nem éltek meg.
— Köszönöm!
Pár nap alatt üres volt a koltói ház, csak a szakács és szakácsné várták a Petőfi-párt.
Október 14-diki kelettel azt irja a költő Kerényi Frigyesnek:
„ — néhány nap múlva indulunk Pest felé. Itt hagyjuk Koltót, az örökké kedves emlékű Koltót, hol oly édes heteket tölténk, amilyen boldogságot halandó álmodni és elbírni csak képes…”
(Teleki, Egyről-másról.)

A Talpra magyar születése

Az ifjúság 1848 márczius 14-én este a Pilvax- kávéházban vette hirét a bécsi forradalomnak. Éjfél felé volt. Vajda János bezárta az ajtókat, hogy határozat nélkül el ne széledjenek. S megállapították, hogy mit fognak tenni másnap: márczius 15-én.
Petőfinek is volt valamije másnapra. Egy összehajtott papirost vesz el. A „Nemzeti dal” kézirata. Egy jurátus, Szikra Ferencz bele pislant s meglátja a költemény első sorát: „Rajta magyar, hi a haza!”
— Barátom! — szólt a költőhöz, — előbb talpra kell állítani a magyart, aztán — rajta!
Petőfi hallgatott a jó tanácsra, megváltoztatta az első sort s másnap az egész országon végig harsogott a „Talpra magyar!”
(Thallóczy L.)

Átlátott a szitán

A 12 pont proklamácziója után Petőfi, Bulyovszky, Jókai s még vagy húszan betértek egy vendéglőbe egy kis áldomásra. Persze rózsás volt a hangulat. Csak úgy ömlött a felköszöntő, se szeri, se száma. Petőfi ezalatt igen komolyan tárgyalt valami fölött Bulyovszkyval. Egyszer csak felhangzik húsz torokból:
— Halljuk Petőfit! Halljuk!
Petőfi meglepetten fordul feléjük, aztán mosolyogva szólott hozzájuk:
— Ejnye, ejnye! Hát már megint inni akartok ?