A mai Herkulesfürdő csodás természeti adottságait (friss hegyi levegő, gyógyvizek, termálvizek, a Cserna folyó festői völgye) már a rómaiak is felfedezték és kellőképp ki is aknázták, miután Traianusz császár fürdőket, templomokat, szobrokat emeltetett ezen a vidéken (Therme Herculi).
A fürdőhelység azonban a Habsburg uralkodók idején  élte virágkorát, amikor is az akkori Európa arisztokráciájának egyik kedvelt nyaralóhelye volt. Ekkor épült  a nyári császári rezidencia mellett a Kaszinó, számos szálloda, a ritka szépségű vonatállomás, magánvillák, hidak, fürdőházak és gyógytermek (cursalons). Ilyetén a XIX-XX.  századbeli Herkulesfürdő a német Baden Badennel és a cseh Karlovy Varyval vetekedett, a számos ritka betegséget is gyógyitó hévizek pedig párjukat ritkitották.
A ma ide látogatót lesújtó látvány fogadja. A hajdan királyi pompában ékeskedő épületek zöme romokban áll, a parkok gondozatlanok, a sétányok, utcák, terek piszkosak, elhanyagoltak. A ’90 után magánkézre került épületeket, fürdőket ebek harmincadjára hagyták. Az állam korifeusai megkönnyebbülten mossák kezeiket:  nincs jogukban az (egyébként nemzeti hagyatéknak számitó) épitészeti műkincseket restaurálni. De még igy is jobb, mintha kontár kéz avatkozott volna bele a valamikor kiváló izléssel létrehozott épületek „renoválásába”. Legalább eredeti szépségükben láthatjuk a zömmel Wilhelm Doderer császári műépitész által tervezett és felépitett hagyatékot.
Dokumentárisnak szánt képi látleletem már csak romjaiban mutatja be a hajdan oly pompás és sokak által kedvelt-értékelt fürdőhelyet.

 

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ