A bukaresti rádió magyar adásának interjúja Cseke Gáborral első világháborús antológiája kapcsán

Darvas Enikő: A világban pusztít a gyűlölet, az akarat és az érdek – vallja Cseke Gábor író, közíró és szerkesztő, aki az első világháború kitörésének 100. évfordulójára világháborús témájú dokumentumokat, fotókat és számos linket tartalmazó honlapot hozott létre. Az idő harcokat újráz web-oldal a mai napig folyamatos szerkeszés alatt áll és bővül. A Csíkszeredában élő szerző a honlapon összegyűjtött anyag egy részéből rendhagyó olvasókönyvet szerkesztett s tett közzé Sorscédulák a nagy háborúból címmel, amely szintén elektronikus formában található meg a világhálón. Mai adásunkban (Bukaresti Rádió, 2014, augusztus  26-án) Cseke Gáborral Zsehránszky István beszélget.

Zsehránszky István (a továbbiakban Zs.I.): Ez egy internetes könyv. A sorscédulákat a dögcédulák szó hívta elő a könyv készítőjében. Mit is tartalmaznak tulajdonképpen ezek a sorscédulák?

Cseke Gábor (a továbbiakban Cs. G.): Tulajdonképpen az történt, hogy ez a könyv egy melléktermék. Mert az eredeti szándék az volt, hogy egy magán honlapon az év elejétől megpróbálok összegyűjteni minél több irodalmi, publicisztikai, történelmi és dokumentáris képanyagot az első világháború kitörésével, lefolyásával, értelmezésével stb-stb-stb. kapcsolatban. Naponta építgettem ezt a honlapot, és pár hónap alatt rájöttem, hogy rengeteg anyag gyűlt össze, és hogy valahogy értelmezni is kell, tehát válogatni belőlük, értékelni, megnézni, hogy mi az, ami túlmutat a tárgyon magán, és akkor elkészítettem egy elemzést, egy naplófélét, ami ezt a gyűjtési s ezt az értelmezési folyamatot próbálta rögzíteni. Ezzel párhuzamosan válogattam is az összegyűjtött anyagból, és így gyűlt össze, heteken és hónapokon keresztül, ez az antológia, ami mintavétel lényegében abból a honlapból, ami továbbra is épül. Hiszen a háború éppencsak hogy elkezdődött, vagy talán el sem kezdődött száz évvel ezelőtt.
Zs.I.: Hát elég szomorú dolog, hogy ezt látod, és valószínűleg erről is van szó, hogy mi már száz éve háborúban élünk annak ellenére, hogy békésnek tűnik a környezetünk, mármint a közvetlen környezetünk.

Cs.G.: A történelemelemzés az nem igazán az én kenyerem. Bevallom neked őszintén, hogy az iskolában az első pillanattól kezdve mélyen utáltam a történelem tantárgyat. Valószínűleg azért is, mert ahogyan tanították, az nem felelt meg az én szellemi preferenciámnak. Én például nem szeretem az adatokat, sem az olyan tényeknek a memorizálását, amelyekhez semmi közöm. Így például az évszámok és a királyok, hercegek, uralkodók stb. ténykedéséhez vajmi kevés vonzódásom van, tehát ilyen szempontból furcsa lehet, hogy én nyúltam éppen történelmi témához. De az a mód, ahogy sikerül megtalálni és megközelíteni a ezt, a háborúnak a gondolatát, ebben nagyon sokat segít az irodalom és a modern töténelemszemlélet. Tehát az események nem úgy történnek, mint egy filmen, hogy megindulnak a képkockák és aztán egyszer csak lezáródnak, hanem folyamatok vannak, amelyek elbújnak néha, de nem szakadnak meg…

Zs.I.: Újra előjönnek…

Cs. G.: Úgy van. Érdekes, hogy ezt a szemléletet egy olyan történész is képviseli, mint Neagu Giuvara, aki hát nagyon közeledik a száz évhez, és azt lehetne mondani, hogy egy ilyen öreg szakember, ugye, nem tud igazán megújulni – de meg tud újulni! Ő 77 éves háborúról beszél az első világháború kapcsán, amelyik még mindig nem ért véget. Tehát gyakorlatilag a mi rendszerváltásunkkor érne véget, de úgy látszik, hogy mégiscsak folytatódik…

Zs.I.: Szóval a mi rendszerváltásunk évében számolta meg az éveket, ugye? De azóta eltelt még egy pár év, mostmár száz évre kell módosítani.

Cs.G.: Megjegyzem, hogy nem ő az egyetlen, aki ezt vallja, csak a 77 évet ő számolta ki, de mondjuk magát a folyamatot, azt hogy az első világháború lényegében a másodikban folytatódott, azt már többen állították…

Zs.I.: … A könyv szerkezete meglehetősen nyitott. Van benne munkanapló,van benne szerkesztői esszé, van benne irodalmi dokumentum, és van benne számos személyes visszaemlékezés résztvevőktől, azok családtagjaitól… A könyv műfajilag hogyan határozható meg? Olvasókönyv?  Antológia? Esszék és dokumentumok gyűjteménye? Esetleg hogyha mondanál néhány fejezetcímet a könyvből, talán jobban megértenénk.

Cs.G.: Azt hiszem, hogy az olvasókönyv a leghelyesebb, mert nagyon hasonlít azokhoz a könyvekhez, amelyek most már kimentek divatból, vagy legalábbis már nem így szerkesztik őket, amikor az iskolában egy tárgyról vagy egy tantárgyról úgymond a gyerekek, az olvasók számára valószínű, hogy a teljességet leképező vagy legalábbis azt szuggeráló magyarázatokat adnak a világról vagy arról a tárgyról. Éppen ez a műfaji sokoldalúság és sok-központúság adja azt, hogy a tárgyat, vagyis ezt az első világháborút sok oldalról közelíthetjük meg. Megközelíthetjük irodalmi szempontból, ezt tartottam az olvasókönyv vezérfonalának, hiszen verseket, cselekményes művészi látásmódon átszűrt tapasztalatokat szívesen olvas az ember. De közben, mivel a könyvet nem egy író írja, és nem egy történetet mesél el, nem árt, és gondolom, használ is a figyelemnek, hogyha egy-egy dokumentáris értékű rövidebb írás is, újságcikk stb. helyet kap az emlékezések között… Ez az olvasókönyv épp ezért olvasókönyv, hogy nem föltétlenül muszáj lineárisan olvasni. Ha az ember megnézi a tartalomjegyzékét, akkor roppant gazdag a szerzőgárda és a forrásanyag, mindegyikre vonatkozóan a könyvnek a végén található rövid eligazítás: ki kicsoda, mi micsoda. Például itt van Stefan Zweig, aki az első harmadában szerepel a tartalomjegyzéknek, A túláradó háborús lelkesedésről című, rövidebb írását vettem át, ami egy bővebb publicisztikai munkából való. Ő elemzi a háborúnak a körülményeit, és ez a rész pontosan azt próbálja megmagyarázni, hogy mi az, ami az embereket arra vette rá, hogy lényegében egy abszolút negatív eseményhez a lelkesedésüket adják. Gondolom, hogy mindenkit érdekel…

ZS.I.: Mert agyon voltak manipulálva!

Cs.G.: Nemcsak az, nemcsak az. Azért mondom, érdemes elolvasni, mert az emberi természetben és ama bizonyos történelmi helyzetben is van egyfajta magyarázat, ami ezt elősegítette, a manipulálást. Tehát azt nem lehet tagadni, hogy nem voltak manipulálva. Persze hogy manipulálva voltak. De manipulálják az embereket máskor is, ugye, és nem mindig sikerel… Itt sikerült, és nem csak egy-egy helyen, hanem világszerte.

Zs.I.: És néhány évtizeddel később újra sikerült, lásd második világháborút, és ma is lehet őket manipulálni, lásd, Kelet-Ukrajnát, ami ott történik. Ne folytassuk, mert szomorú…

Cs.G.: A Zweig írása után rögtön jön a Kis bakanyelvi szótár 1914-ből, ami egy oldalon lényegében összegyűjt pár tucat olyan kifejezést, amelyet a magyar háborús irodalomban gyakran lehet ovasni, és főleg az újságokban. A legtöbb német eredetű szó, és hát ebből gyakorlati haszna van az olvasónak, tudja alkalmazni. Utána pedig egy vers következik Rudyard Kiplingnek A fiam, Jack című eléggé közismert – de még mindig nem eléggé! – verse, annak a lecsapódása, hogy ő a fia nyomoréksága ellenére, hazafias buzgalomból miden követ megmozgatott, hogy az kijuthasson a frontra, ami aztán végül sikerült, hiszen magas beosztásban dolgozott a hadügyminisztériumban, és  néhány hónap alatt a fia el is esett, és ez a megrendülés íratta vele nemcsak ezt a verset, de ez az a vers, ami kifejezi azt, hogy az ember sajátmagát áldozza fel, amikor egy ilyen emberellenes ügy mellé áll.

Zs.I.: Azt szeretném megkérdezni, hogy miért virtuális könyv, és miért nem nyomtatott könyv?

Cs.G.: Ennek gyakorlati okai vannak. Amikor elkezdtem a könyvet, akkor megtudta egy magyarországi e-könyv kiadó, tehát egy digitális könyvkiadó, és akkor gyorsan, szabályosan hajtott, hogy igyekezzek, fejezzem be. Az a könyv, amelyet elküldtem nekik, körülbelül feleakkora, mint a mostani, aztán közben bővítettem, és amikor meglátták a szerzői listát és főleg a fordítókat, akkor nagyon megijedtek. Hiszen egy külön adminisztráció kellene ahhoz, hogy ezt szerzői jogilag lerendezze. Tehát hivatalosan nem mer senki sem hozzányúlni, hogy ebből klasszikus értelemben vett könyv legyen.

Zs.I.: Nyomtatott könyv, például…

Cs.G.: És akkor ehhez a megoldáshoz folyamodtam, hogy lényegében ez szellemi terítése a gondolatoknak, és nem üzleti megoldás. És így, gondolom, nem lehet vádolni a vállalkozást azzal, hogy szerzői jogokat sért.

Zs.I.: Miközben a könyvet készítetted, biztos észrevetted, hogy a virtuális könyvnek előnyei is vannak esetleg a kinyomtatott könyvvel szemben. Például: korlátlan a példányszáma. Azt olvastam nálad, hogy 24 000 leütés volt /24 000-en nézték meg/ ezelőtt úgy egy hónappal. Tehát kb. annyian keresték fel, ugye? Hát 24 000 példányban hogy megjelenjen egy könyv…

Cs.G.: Itt pontosítanék, mert az történt, hogy a könyv letöltését, mivel egy magán honlapon van, technikailag nem tudom, hogy hogyan lehetne ezt a számolást megoldani. Biztos van rá megoldás. Én ezt nem kutattam. Tehát hogy hányan töltötték le, nem tudom. Viszont, mivel e könyvnek az anyagát egy magyarországi honlapon elhelyezem részletekben, tehát folyamatosan: ma kettőt, holnap kettőt – mostmár körülbelül a felénél tartok -, azoknak a felkeresését viszont nyomon tudom követni. Azt úgy olvassák, hogy vasárnap felkeresnek három folytatást, majd újabb három írást… Azután kedden megint kettőt… És akkor mindegyiknek megvan a számlálása… Ez állandóan növekedik. Mostmár például az első fejezetek a 30-35 000-nél tartanak. Az újabbak, azok 2-3 000, 4 000, 5 000-nél, de ezek mind nőnek.

Zs. I: A másik előnye az, hogy azonnal olvasható az egész világon. Nem kell megrendelni, nem kell odaszállítani stb.

Cs.G.: Igen. És persze kell viszont egy olvasói rugalmasság hozzá. Most ez a fiatal nemzedékekben és a fiatalabbakban megvan, furcsa módon mégis az öregek és az idősek azok, akik nagyon érdeklődnek iránta, és eljöttek a könyvtári bemutatóra, mert az itteni, a helyi, a csíkszeredai könyvtárnak ajánlottam fel ezt a munkát, nagyon sokat segítettek nekem dokumentumok felhajtásával és kölcsönzésével… Szóval, idős közönségem volt, de nagyon lelkes, és többen letöltötték az internetről és elvitték egy szaküzletbe, s kinyomtatták. Tehát rááldoztak még 50 lejt és akkor lett egy szép könyvük, lényegében.

Zs.I.: És mivel interneten van, folyamatosan gazdagodhat a könyv. Ezt műveled is, mert nem álltál le. Továbbra is szerkeszted és csinálod. Tehát ténylegesen nyitott könyv. Nemcsak szellemileg nyitott, hanem effektíve is nyitott.

Cs.G.: Én azt ajánlom annak, például, akit érdekel a téma, hogy a könyvön túl a két honlapot is próbálja meg felkeresni. A magán honlap címezése az annyira bonyolult, hogy nem mondanék címet, viszont írják be akármelyik kereső motorba, hogy sorscédulák, és az első honlap, amelyiket megtalálnak, és amelyiken megtalálják magát a könyvet, az maga a kérdéses honlap, s ott keressenek, kutassanak, hiszen ott van az igazi nyers anyag; az, ami ma is bővül. Éppen mielőtt hívtál, akkor Szolzsenyicinnek egy remek regényéből tettem fel komoly részleteket, a Vörös kerékből, aminek az az alcíme, hogy 1914 augusztusa.

Zs.I.: Ezek szerint nem lehet leállni.

Cs.G.: Nem, nem. És nem is érdemes.

Zs.I.: Végül is: látszik már a munkának a vége?

Cs.G.: A munkának a vége azért nem látszik, mert még mindig kíváncsi vagyok. Abban a pillanatban, mihelyt megunom, akkor vége van. Ez így megy.

Zs.I.: Adja az Isten, hogy ez a kíváncsiság megmaradjon benned. Mert jó dolgokat szedsz elő – számunkra.

Cs.G.: És az értelmezése még mindig nagyon csökevényes bennem. Tehát a szándékom az, hogy mikor már nagyon gazdagnak tűnik, akkor elkezdek turkálni benne, és egy csomó tanulságot még ki tudok hüvelyezni belőle, gondolom.

Zs.I.: Még egy dolgot szeretnék, bár erről már beszéltél egy riporternek, egy csíki lap riporterének: hogyan kell élnünk, hogy ne legyen többé háború?

Cs.G.: Az az igazság, hogy van olyan helyzet, amikor harcolni kell. De ez nem háború. Háborút indítani, és háborút folytatni, és embereket sodorni bele – az mindig bűn. Bűn volt, és bűn lesz. Ezt ki lehet magyarázni, a katonák ki is tudják magyarázni, hiszen ők ebből élnek, és mindazok, akik ezt az ipart és ezt a szakmát fenntartják. De el kell hogy felejtsük, és valahogy le kell hogy válasszuk az emberiség testéről ezt a förtelmet…

Zs.I.: Talán jobb lenne az a kifejezés, hogy az emberiségnek el kell határolnia magát ettől… Mert ha elfelejti, akkor újra kezdődik…

Cs.G.: Nagyon nehéz elhatárolódnia tőle… Nincsenek határok, ez az igazság. Te is tudod… Mert látod, az Ukrajna fölött lelőtt személyszállító repülőgép azt mutatja, hogy nincsenek határok, mert teljesen össze lehet zavarni egy pillanat alatt az egész világ erőviszonyait. És indulatait, és mindent… És még vagy kettő kell ilyen, és akkor…

Zs.I.: … hullnak majd a bombák világszerte.

Cs.G.: És közben hullnak is! Most kétfelé figyelünk: Ukrajnára és a Gázai-övezetre, dehát közben még Szíriában is és mindenhol halnak meg emberek, és komoly harcok vannak, és nemcsak ottan, de máshol is. Tehát a világban pusztít a gyűlölet sajnos, és az akarat és az érdek.

Zs.I.: S a manipuláció. Köszönöm a beszélgetést, és ha megjelenik a virtuális könyv második kötete, akkor majd folytatjuk.

(Szerkesztett szöveg. Az interjúban emlegetett honlapot a Káfé olvasóinak  a jobboldali menüsorból – Kiemelt kategória, „az idő harcokat ujráz” /1914-1924/ – lehet elérni.)

1. Gergely Tamás:
   2014. szeptember 2. 07:28

   A harmadik világháború „folyamatban van”, csak még nem tudunk róla

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ