A portré

Egyik neves festőművészünk gyermek-arcképet fest. A bájos, jól nevelt apróságot, szépen felöltöztetve, minden alkalommal mamája viszi a műterembe. Az apa névnapjára meglepetésnek készül a kép.
A festő azonban művész. Unja a langos idillt, s roppantul szeretné bőgve lefesteni a babát. Mulatságos képet tudna róla remekelni. Szóval az ő jelszava ellenkezője a fényképészének: „Tessék barátságtalan arcot vágni.”
A baba türelmes. Nem hajlandó semmiképpen se sirni. A festő feldühödik,s  mikor a mama elfordul, hatalmasat csip a baba kövérkés combjába. A baba elbőgi magát. A művész gyorsan a vászonhoz ugrik, festeni kezd. Igy megy ez többször egymás után.
A bőgő baba arcképét, mikor elkészült, nem vette át a megrendelő. De a festő dijat nyert vele egyik képkiállitáson… (Pesti Hírlap, 1931. december 8., kedd)