Önéletrajzi dokumentumregény

Szóval kezdődött minden elölről egy olyan városban, amihez alig fűzött valami. De remek lett volna, ha legalább Egivel megoszthattam volna a gondjaim. De hát mit kezdjek egy alig öt éves gyerekkel, aki ezenfelül még arra sem kíváncsi, hogy vagyok. Mennyivel másképp alakult volna az életem, ha édesapám nem hagyott volna minket a sorsunkra. Albi megőrült, én, nos, én még nem, de ha minden jól halad, nemsokára én is követem a példáját. Egyszer meglátogattuk Jancsival a két gyerekét Petrillán, hadd lássuk, velük mi a helyzet ilyen szempontból.
Vittünk nekik csokit, cukorkát stb., és elbeszélgettünk az ikrekkel. Becsszó, egész normálisan válaszoltak, mindenekelőtt azonban úgy hasonlítottak Albira, mint egyik tojás a másikra.
Ezt rögtön közöltük is a najmával, de
továbbra is kötötte az ebet a karóhoz, mármint hogy Albinak semmi köze hozzájuk. Jelen pillanatban is ezt fújja ahelyett, hogy segítene a családon. Na ja, ez a mi nagymamánk! Nem is lenne Katonáné, ha másképp cselekedne. Albi meg ráhagyja, holott ha nincs a nagymama, szerintem nem is olyan biztos, hogy megtagadná az ikreket.
Annál is inkább, mert épp a minap halt meg az édesanyjuk. A gyerekek így minden valószínűség szerint állami gondozásba kerülnek.
Íme, egy levél (pszichiáterek és grafológusok figyelmébe ajánlva) annak bizonyítékaként, hogyan fogalmaz egy szkizofrén.

Petrosani, 17. VII. 1975

Drága Pali

Leveledet megkapva, már nem tudom mitévő legyek, mert az egyikben azt írod, hogy a nőnek van egy régebbi férfije aki ragaszkodik hozzá stb. na ezt jó megértem mert erre vonatkózolag válaszoltam is legyen vele boldog, maradjon amellett nekem te is tudod mennyire nehezemre esik az a szó, hogy idézem szavaid: ne legyek igényes mert én előnytelen helyzetben vagyok s emellett még sok hányatott nehézségek is amik arra valnak, hogy kényszer megálást vezényeljek a teteim felet, mert kötelezetségeim hiányolják mind azt amire te kérsz ismeretségi utazást s udvarlást kőltségel bőven ajálsz.
Én nagyon jól tudod, hogy mennyire lennék képes ha már azonal a láthatatlanságból kitelne tőlem a bővelkedés tele áldózat kézséggel elfognám e szerencsének a fülét s többé ki nem engedném a kezem közül ha mindez lehetséges marad részemre egy álom amely tóva száll, s nem tehetem mert nem vagyok abban a szerencsés helyzetben (kicsi jövedelem:)
Lehet ez is igaz félek a kóckázatoktól pld. érdekben való kőzeledés, halálosan sértő elkötelezetség még a kevés jővedelem hiánylása, válalás a fölösleges dolgokra, ráutalás a megnemengedettségekhez (szabadság elvesztése, gyermekcsinálás:) mveltség hiánya, egy kőzepes társaságban, szótlanság, egyszerség lekicsinylése más dolgok felértékelése… Tehát te is láthatod mennyire el vagyok maradva mindentől.
Most pedig térjek vissza a nőhöz:
Te minden soraidban hangsúlyozod azt fő a komolyság: hát öregem ez nekem egy kemény dió, mert ha tétóvázik, akkor nekem semmi értelme el menem odáig.
Ami a gyermekeket illeti nekem semmi közöm hozájúk, mert tudtommal nem a gyerekek azok akik ítélík, hanem az annyuk a lényeges. Tehát az esetleges félreértés engem illett nem őket.
Tehát várjál 23-án a 1120 vónattal indulok.

Albert

P. S. Nagymamám megbizásából tudatom ha te is Edith is jónak tartja s kedve van szívesen látjuk. Nagymama elhatározta augusztus végére a menést.

Albert.

(Folytatjuk)