Két délceg…

Két délceg csendőr lépeget a pesti utcán, feltűzött szuronnyal, kakastollasan, mint régi emlék a betyárvilágból vagy valami népszínműből.
Mögöttük egy fiatalember ballag sötét tekintettel. Közvetlenül a hátuk mögött megy, ugyanabban az ütemben lépegetve, mint ők. Egy pillanatra se marad el tőlük. Ha azok lassítják a léptüket, ő is lassít, ha azok megállnak, ő is megáll. Annak, aki látja, az első pillanatban az a valószerűtlen gondolata támad, hogy a fiatalember most bekíséri ezt a két csendőrt a börtönbe.
Ösztönösen a csendőrök kezére pillantunk, hogy nincsenek-e megbilincselve.
Milyen regényes is az ember képzelete. (Pesti Hírlap, 1935. január 12, szombat)