Fogynak perceim, csilingel a túlélés.
Művelt világ hulladék halmazán döcög velem a szekér.
Eszeveszett gond és téboly szürrealisztikus csöndjében a rám rótt szerep sikertelen maradt.
Romlástól riadva védem sorsunkat.
Hajnal, nap, csillag…, nem pocsékolnak, hordozzák az örömöt, feloldják a drámát.
Ragyog az ég…, a fanyar emlék földhöz lapul.
Alámerült csillagok közt versenyre kelek a táncoló reggellel.
Lobban az ősz, táncol a tűz, szunnyad a bárka, bármerre jársz, mindig megtalállak, gránitkőbe vésem nevedet.

Forrás: Vár-Lak