XIV. Székelyország

T. Fenség!

Mint már előző levelemben utaltam rá, a székely nép rendkívül vendégszerető, ennek következtében eddig kb. százhúsz féle pálinkát kóstoltam (becsült adat), nem beszélve az egyéb tudatmódosító hatású alkoholtartalmú italok hosszú soráról. Hozzászokik az ember, fennség, higgye el, egyre többet bírok ezekből fogyasztani, és egyre ritkábban gondolok az egészséges életmód előnyeire. Például, ismertem egy révkapitányt, aki az angol partoknál teljesített szolgálatot (ott mindig köd van), és szivarral meg skót whiskyvel tartotta karban a torkát, és a legsűrűbb homályt is jobban átüvöltötte, mint a hajókürt. Ha ez az ember az úgynevezett egészséges életmódra térne át, biztos elveszítené az állását.

Elkezdődött a turné, fenség. Járjuk sorra a városokat, összegyűlnek az emberek, és mi lelkesítjük őket az autonómia gondolatával. Még az eleje felé megütötte a fülemet egy kifejezés, amit már hallottam mintha (Déja vu – gondoltam, mert már a D betűnél olvasgatom a szótáramat), de azért mondom az Ábelnek, hogy az előző városban nem azt mondták, hogy az Székelyország fővárosa? De, azt mondták, válaszolja Ábel. Meg itt is azt mondták. Így van. Hát akkor melyik város a fővárosa a székelyeknek? Mindig az, ahol vagyunk, mondta Ábel. Ez rendkívül kényelmes megoldás memorizálás céljából, meg is jegyeztem.

Minden nagygyűlésünkre bejön legalább kétszáz ember. Ebből száz egyre ismerősebb, ők jönnek velünk, városról városra. Ők csinálják az alaphangulatot, amire nem lehet panaszom.

Már fejből tudom a nagygyűlések forgató könyvét. Először valaki azt javasolja, hogy énekeljük el a Székely himnuszt. Elénekeljük, fennállva, teli torokból. Könny gyűlik tőle az ember szemébe. Akkor valaki azt javasolja, hogy énekeljük el a magyar Himnuszt. Ezen vita kerekedik indulatos érveléssel, végül szavazunk. Győz az énekelés. Néhányan tüntetően nem énekelnek. Akkor valaki javasolja, hogy énekeljük el a régi Székely himnuszt. Ezt a kálomisták nem akarják. Vita, érvelés, szavazás, énekelés. Akkor valaki javasolja, hogy énekeljük el a Szózatot. Már mindenki fáradt a sok álldogáló énekeléstől, de azért elénekeljük.

Következnek a beszédek. Kétféle szónoklat van. Az egyik jogi meg államigazgatási meg tudományos szakszöveg az autonómiáról, mindenki udvariasan unatkozik. A másik gyújtó hangú szónoklat, amelyben erőteljesen bírálják (hazaárulónak, anyagyilkosnak stb. nevezik) a parlamentben bennülő, általuk választott képviselőket. Ezen fölforr a hangulat, közbekiabálások, nevetések, nagy tapsok. Itt már mindenki kiválóan szórakozik.

Akkor következek én, a nemzetközi hírességű író. És nem vallok szégyent. Nagyon belejöttem. Nem tartok kerek beszédet, olyan a hangulat, csak hatásos mondatokat dobok közéjük, ahogy az ihlet (Író vagyok!) sugallja, és mindegyik után fölállnak az emberek, és tombolva tapsolnak. Nagyon élvezem a népszerűséget.

Most rövidítéseket alkalmazok, hogy ne kelljen sokat ismételnem bizonyos kifejezéseket. (TT= Tomboló taps, F= felugrás, É= éljenzés, SZNT= szűnni nem akaró taps, SZVVÉK= szónokot vállukra veszik és körbehordják, SZKKLÉMHSZ= szónok kocsijából kifogják lovakat, és maguk húzzák szekeret).

Ilyeneket mondok. Örülök, hogy itt lehetek a székelyek fővárosában! (TT) Székelyország nem volt, hanem lesz! (FTT) Az autonómia egyszerűen annyit jelent, mint önrendelkezés! (SZNTF) Ha itt mind igazán akarjuk az autonómiát, akkor a poklok kapui sem állíthatnak meg bennünket! (SZVVÉK) Ez hosszú küzdelem lesz, és nem ígérhetek egyebet, mint vért, verítéket és könnyeket. ( SZKKLÉMHSZ)

Ezt a műsort minden este előadjuk, mint egy utazó vándorcirkusz, és nagy sikerünk van vele.

Ennyi fért legutóbbi levelembe, csak annyit teszek hozzá zárásul, hogy nagy változások álltak be a gondolkodásomban, de ritkán vagyok józan, ezért föl kell hagynom az antialkoholizmussal. Részletesebb beszámolót küldök következő levelemben.

Maradok őszinte hívem és csodálóm. Nagyrabecsülésemmel,

Füligg James

(egykor uralkodó, ma már a demokrácia őszinte híve)

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ