Féloldalt

A konyhába pici, sárga pihés csibe kerül. Alig néhány napos. A szakácsnő szeretettel gondozza, neveli. Ebéd után az öreg szakácsnő, régi szokása szerint, néhány percre szobájába vonul, s lepihen a pamlagra. A kis csibe utánatotyog. A kis csibe már egészen elfelejtette a mamáját. Kitől tanuljon? A szakácsnő az ő mamája. A szakácsnő féloldalt dől a díványra, a csibe utánozza. Nem úgy tottyan le, ahogy ősidők óta minden csibe és tyúk teszi, hanem féloldalt fekszik ő is, ahogy ezt attól az egyetlen lénytől látta, aki őt szereti. (Pesti Hírlap, 1932. június 22., szerda)