Vörösök

Olykor érthetelen dolgok történnek. Az ember kimegy reggel az utcára, s valakivel, akit már esztendők óta nem látott, félnapon belül a legkülönbözőbb helyeken háromszor-négyszer is találkozik. Utóbb megesett, hogy egyetlen napon — megszámoltuk – huszonhét vöröshajút láttunk az utcán. Sokszor hónapokig egyetlen se került elénk, de ezen a napon, mintegy közös megállapodás szerint, holmi tréfás rendező utasítására, valamennyien csúfondárosan sétáltak el előttünk. Aranyvörösek és bronzszínűek. Alkonyodó napsugárszínűek és tűzvörösek. Néha egy-egy percre úgy rémlett, hogy lángba borult az utca. (Pesti Hírlap, 1932. júklius 16., szombat)