Gayk

Gayk az egyetlen civil, aki puskaszíjfenntartó váll-lapot
visel jobboldalt. Gégéje szünetlenül lelocsolva,
nemkülönben állandóan fölülemelkedett a hangulata.
Ellenségeskedést hosszasan senkivel sem tud ápolni, de
sanda pillantásával, abból az irányból, amelyet
esetenként vesz fel hegyes orra, valamint ama körülmény
miatt, hogy arca mindig himlőhelyes, körmei pedig
nyesetlenek, olyan benyomást kelt, mintha, hogy
összevissza csipkedjen, bármikor kész lenne reánk vetni
magát.

A két végletén alaposan kihegyezett Gayk, görbén, mint
egy félkörív, mindig némileg előrehajlottan áll meg,
oly módon, hogy erőltetés nélkül tarthassa ellenőrzése
alatt környékét. Résen van, hogy bármilyen eshetőségre
készenlétben találja önmagát, e célból kizárólag frakkban
és glasszékesztyűben alszik, párnája alatt pedig
diplomáciai jegyzéket, tekintélyes mennyiségű prézlit,
meg… egy gépfegyvert rejteget.

Nappal nem tűr magán egyéb ruházatot, mint azt az
elől-hátul alig-át-nem-tetsző alig-függönyt, amit
engedélyével bárki könnyedén félrelibbenthet.

Félelmében, nehogy-nehogy feladja semlegességét, azzal
múlatja idejét, hogy a nap 23 óráját kizárólag észak-déli
irányban ússza át. Fennmaradt szabad idejében
bakancsos múzsáktól szerzi be sugallatait.

Újabban annak a felfogásának a közzétételével sikerült
még fokozottabb tekintélyre szert tennie, sőt elsőül új irányt
kiszabnia külpolitikánknak, hogy … az erdélyieket
Erdély nélkül kell fölfognunk; fenntartotta ellenben
álláspontját, amely szerint a Vatikán beavatkozását
igénybe véve, Naszódot három kilométernyi mélységben,
bármely áron el kell foglalnunk, a három kilométer
viszont nem a kerület átmérőjeként értendő, hanem
hosszant, a város mellett egymással párhuzamosan
felsorakoztatva, mégpedig Luxemburg irányában,
megrovásunk kifejezéséül, amiért a hercegség
hozzájárult, hogy a német hadsereg megsértse
semlegességi státusát.

Gayk gyermektelen. De még gimnazista korában, abban
a pillanatban fogadta örökbe egyik unokahúgát, amidőn
az épp a hím(nem)zőrámája fölé hajolva serénykedett.
Hogy a hajadont Gayk kiváló nevelésben részesíthesse,
semminemű áldozattól vissza nem hőkölt – gondja volt
rá, hogy a felsőleányintézetbe, amelyikbe beíratta,
naponta elszalasszon egy-egy pincért, tolmácsolni
esengését, a kisasszony mosson hajat minden szombatnap,
és tegyen szert feltétlenül általános műveltségre.

Alig némi idő múltán ez a roppant mód szorgalmas és
lelkiismeretes unokahúg megérett, és mert egy szép
napon felfedezte magában az általános műveltséget,
amelyre szert tett, meginstálta szeretett bácsikáját,
mentené ki a leányintézetből, hadd múlassa idejét honn,
az ugaron… A húgocska, hogy ez úton oly könnyedén
kielégült, felbátorodván, később nem habozott
bácsikájától biztosítékokat követelni a tengerre irányuló
szabad kijáratot illetően. Gayk akkor mindenféle-fajta
nyelvelés helyett meglepetésszerűen rávetette magát a
hajadonra, és összevissza csipkedte őtet; ami miatt,
mivel az unokahúg úgy vélekedett, hogy ez az
erőszakoskodás minden nemű nemzetközi szokásnak
égbekiáltóan ellentmond, és mert mindez előzetes
bejelentés nélkül történt, ahogyan történt,
hadiállapotosnak minősítette magát, ami, a közel hétszáz
kilométer hosszúságú arcvonalon, három esztendejét vette
igénybe. Minthogy mind-a-ketten támpénzzel
rendelkeztek, nagyon-nagyon-nagy hősiességgel
csatáztanak, ám végül is, mivel a harc mezején Gaykot
tábornaggyá léptették elé, és nem lelt ott a helyszínen
katonai paszományosra, aki felvarrná új rendfokozata
rangjelzéseit, lemondott a harc folytatásáról, és békéért
folyamodott. Ami egyébként megfelelt az unokahúg
érdekeinek, mert épp akkor furunkulus ütött ki rajta, sőt
elvágták a visszavonulása útját is, és tetejébe a
semlegesek többé se fuszulykát, se benzint nem
szállíthattak neki.

A hadifoglyok kicserélésére, igen alacsony árfolyamon a
Hadműveleti Színtér jegypénztáránál került sor. A magas
felek azután kiegyeztek és megkötötték a szégyenletes
békét. Gayk kötelezettséget vállalt, hogy lemond
mindörökkön-örökre bárkinek az összevissza
csipkedéséről, s ezentúl mindössze fél fontnyi
szemesbúza átvételére szorítkozik, aminek a naponkénti
szállítására az unokahúg a nagyhatalmak szavatolásával
vállalt kötelezettséget, s így, végre elnyerte a 2 centiméter
széles közlekedősávot a tengerig, ezzel szemben azonban
megfosztatott ama jogának gyakorlásától, hogy fürdéskor
nélkülözze bugyiját. A nagybácsi és az unokahúg végül
mégiscsak maradéktalanul kibékült, a szerződés egy titkos
záradéka ugyanis felhatalmazta a magas feleket,
hogy a jövőben oly mértékben javíthassák erkölcsüket, amilyen
mértékben ez kívánatos és lehetséges.

Fordította: Méliusz József

Urmuz (D. Demetrescu Buzău), a dadaizmus rövid életű fenegyereke (1883-1923) jogi pályára lépett, irodalmi munkássága ráadás volt, s mennyiségileg nem is bő hozamú. Hátrahagyott művei belefértek negyven nyomtatott oldalba. Levelei között találni egyet, amiben közvetlen utalás olvasható a romániai 1916-os hadiállapotokra: húgának írta, akinek férje bevonult a háborúba. Urmuz maga is „semmittevésnek” nevezi benne a civil életet, s úgy érzi, karrierben elmaradt azok mögött, akik tiszti pályát futottak be. Ennek dacára, Gayk c. költeménye a háborús gondolkodás és légkör metsző paródiája.

Drága Lizică,
Birlad, 916. XI. 15.

Semmit sem tudok felőled. Severinbe írtam neked, de tegnap tudtam meg anya leveléből, hogy még Butoiestiben tartózkodói. Hogy vagy? Virgilről mit tudsz?! Úgy hiszem, jó híreid vannak. Közlöm veled, amit róla egy tiszttől tudok, aki Birladban járt küldetésben és nemrég találkozott vele. Szerinte Virgil jól van és elégedett. Nem tudom, mennyit időzöm még Birladban. Azt tervezem, hogy a frontra kérezkedjem, Erről eddig csak anya követelésére mondtam le. Napról napra elviselhetetlenebb az itteni jólét, a semmittevés, de még inkább a megbecsülés, amiben a helyiek mindannyian részesítenek bennünket – ezeket a (…)-, akik az adminisztrációba menekültünk.
Ami engem illet, jól tudod, ez irányban egyetlen lépést sem tettem, ők osztottak be, akárcsak a többi bírát, aki az én évfolyamomon tiszti ranghoz jutott.
Kérlek, írj a következő címemre: Lőszer Lerakat Birlad (az állomás mellett). Mit tudsz Nicuról és Georgéról?! Tolmácsold az illendőket Vorvoreanu asszonynak. Tiszteletteljes üdvözleteim a Lupu családnak
Csókollak

Mitică

[Forrás: Urmuz költeményei és egyéb írásai. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1987]

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ