Daczó Katalin beszélgetése Nagy József gyergyóremetei helytörténésszel

* Mennyire ismerjük eleink Nagy Háborúját?

– A Nagy Háború székelyföldi lapjai sajnos a maga teljességében feltáratlanok, de így vagyunk ezzel a magyarság egészét, a történelmi Magyarország területét illetően is. A téma fontosságához képest kevés történész foglalkozik az első világháború történetével. Különösen így van ez a hadtörténetet illetően, ahol még mindig javarészt a két világháború közötti időszak kiadványaiból táplálkozunk. Székelyföld esetében a Székely Hadosztály és a marosvásárhelyi 9. honvéd huszárezred történetét leszámítva nem született egyetlen XXI. századi feldolgozás sem. Emellett a két világháború között budapesti hadtörténészek, katonatisztek, akik részt vettek az első világháborúban, több kiadványt jelentettek meg a székelyföldi kiegészítésű katonai alakulatokról (pl. a székelyudvarhelyi cs. és kir. 82. székely gyalogezred története, a brassói 24. honvéd gyalogezred története, részben készült el a marosvásárhelyi 22. honvéd gyalogezred története). Azonban a két világháború közötti időszak kiadványai a Horthy-rendszer cenzúrája és önigazoló ideológiájának fogságában születtek, emiatt erős kritikával kell illetnünk e műveket. Ami miatt mégis fontos források e művek, az az, hogy a hadműveletek vonalvezetése pontos és szakszerű, hiszen az író sokszor maga is egy csapattiszt volt a háborúban. Feldolgozatlan levéltári források tömkelege található a budapesti és bécsi levéltárakban magyar és német nyelven, nemcsak a székelységről a témában, azonban a kutatók inkább a második világháború után érdeklődnek jobban, amiben még „Ryan közlegény” vagy a „tigris” harckocsi romantikája is szerepet játszhat. A százéves évforduló alkalmával időszerű lenne a társadalom elé tárni mindebből valamit, hiszen az első világháború a székelység számára valójában nagyobb megrázkódtatás volt, mint a második. Nemcsak a harctereken estek el sokkal többen, mint a második világháborúban, hanem egy világ fordult ki gyökerestől a helyéből.

– Az első világháború egyrészt a hadba hívott férfilakosságot érintette, másrészt, vidékünkön is átvonult. Kezdjük az elsővel. Mikor, hogyan hívták be hadba a férfiakat?
– A háború előestéjén a katonai szolgálat az Osztrák-Magyar Monarchiában kétéves volt valamely m. kir. honvéd vagy cs. és kir. alakulat kötelékében. 1914. július 25-én Ferencz József császár és király mozgósítási rendelete a Monarchia haderejének egy részére terjedt ki. Nem lettek mozgósítva a katonai szolgálatuknak első évét töltők, akik majd később kerülnek a hadszínterekre. A részleges mozgósítás a Szerbiának adott ultimátummal, majd hadüzenettel volt kapcsolatos. Július 31-én következett az általános mozgósítás kihirdetése, ami minden, katonai szolgálatát letöltött, tartalékos állományban lévő férfi bevonulását is jelentette 42 éves korig.

– Milyen csapattestekbe sorolták be? Mit jelentett a népfelkelő kifejezés?
– Az Osztrák-Magyar Monarchia hadszervezete a következőkből állt: a Császári és Királyi (közös) hadsereg, a magyar királyi Honvédség, Császári és Királyi Landwehr, magyar királyi Népfelkelés, császári-királyi Landsturm, császári és királyi haditengerészet, Cs. és kir. Légjárócsapatok. A magyar királyi Honvédség kiegészítési területe csak Magyarország területe volt, míg a Császári és Királyi Landwehr kiegészítési területe csak az osztrák örökös tartományok voltak (akárcsak a Népfelkelés-Landsturm esetében), a haderő további részének hadkiegészítése kiterejdt a Birodalom összes tartományára.
1912-ben a cs. és kir. hadsereg 15 Militar-Territorialbezirk-re (katonai kerület) oszlott, melyek közül a nagyszebeni XII. kerület az Erdélyben felállított cs. és kir. és m. kir. honvéd alakulatok élére mozgósítás esetén a XII. hadtestparancsokságot állította fel. Emellett párhuzamosan Kolozsváron helyezkedett el az erdélyi m. kir. honvéd alakulatok felsőbb parancsnoklási szerveként a kolozsvári V. honvéd kerületi parancsnokság, mely háború esetén a 38. honvéd gyaloghadosztály parancsnokságát állította fel (összesen 6 honvédkerület volt az országban). Mozgósításkor minden honvéd gyalogezred-parancsnokság felállította a népfelkelő gyalogezredét, ami a tartalékosok behívását jelentette 42 éves korig és az ezred hadrendi számát viselte. A Monarchia haderejének békelétszáma 1914-ben 450 000 fő volt, hadilétszámra emelés esetén elérte az 1 800 000 főt, melynek zömét a közös hadsereg adta (a m. kir. Honvédség mozgósított létszáma 200 000 fő). A honvéd hadosztályok így mozgósítás esetén a cs. és kir. hadtestparancsnokságok alárendeltségébe kerültek. A m. kir. honvédség vezényleti nyelve a magyar volt, a közös hadseregé a német. A magyarok aránya a haderőben 23,1 százalék volt (ezen belül pl. a 32. honvéd gyalogezredben 47 százalék, a 10. honvéd huszárezredben 62 százalék). Székelyföldről volt kiegészítve 1914-ben a cs. és kir. 82. gyalogezred, melynek parancsnoksága Székelyudvarhelyen helyezkedett el (ekkor ideiglenesen Bécsben). A legénységi állomány Csík és Udvarhely vármegyékből volt kiegészítve. A cs. és kir. 2. gyalogezred parancsnoksága Brassóban volt, melynek legénységi állománya Háromszék és Brassó vármegyékből volt kiegészítve (magyar, román, szász legénység). A cs. és kir. 62. gyalogezred parancsnoksága Marosvásárhelyen volt, hadkiegészítési területe Marostorda vármegyéből és részben Kolozs és Aranyostorda vármegyéből történt (magyar, román legénység). A cs. és kir. 2. huszárezred parancsnoksága Brassóban volt, dél-erdélyi román, magyar és szász legénység mellett állományában zömében Háromszék vármegyei székelyek voltak. Emellett sok székely szolgált még a brassói cs. és kir. 34. tábori ágyús ezredben is. A felsorolt alakulatok vezényleti nyelve német volt és csak a 82. gyalogezred legénysége állt teljesen székelyekből. A brassói 2. és a 82. gyalogezred a nagyszebeni cs. és kir. 16. gyaloghadosztály alárendeltésében indult a hadszintérre 1914 augusztusában. A 22. honvéd gyalogezred parancsnoksága Marosvásárhelyen volt, kiegészítési területe Marostorda vármegye, Csík vármegye Gyergyói- és gyergyótölgyesi járása, Udvarhely vármegye udvarhelyi-, parajdi-, székelykeresztúri járása és néhány mezőségi vármegye járásai voltak. A 24. honvéd gyalogezred parancsnoksága Brassóban volt, kiegészítési területe: Háromszék vármegye, Brassó vármegye, Nagy-Küküllő vármegye, Udvarhely vármegye homoródi járása, Csík vármegye felcsíki, és kászonalcsíki járása. Mindkét honvéd gyalogezred 1914-ben a mozgósításkor felállította a 22. és 24. honvéd népfelkelő gyalogezredeket… A két gyalogezred a kolozsvári 38. honvéd gyaloghadosztály alárendeltségében indult a hadszíntérre. Mindkét ezred állományában a román legénység aránya elérte a 45-50 százalékot. A 22. és 24. népfelkelő gyalogezredek a kolozsvári 103. honvéd népfelkelő dandár kötelékében kezdték meg galíciai útjukat. A 9. honvéd huszárezrednek a parancsnoksága Marosvásárhelyen volt 1914-ben, legénységfőállománya túlnyomórészt magyar volt Erdély több vármegyéjéből bevonultatva. Egyetlen székelyföldi honvéd tüzér alakulat volt a marosvásárhelyi 5. honvéd tábori ágyús ezred. Emellett megemlíthetjük még a marosvásárhelyi 23. tábori vadászzászlóaljat is, melynek legénysége erdélyi magyarokból, románokból és szászokból állott és akik egyedüli székelyföldi alakulatként kerültek ki a szerb hadszíntérre 1914 őszén.

Nagy József magángyűjteményéből

– Hát ez a felsorolás bizony hosszúra sikeredett… Ilyen körülmenyek között nem véletlen, hogy az amatör „hadtörténészek”, akik sok községben próbálnak emléket menteni, könnyen belezavarodhatnak a katonatörténetekbe… Ugyanilyen bonyolult az is, hogy milyen csatákban vettek részt a székelyföldi katonák? Hősök voltak eleink?
– Az Osztrák-Magyar Monarchia július 28-án üzent hadat Szerbiának, majd augusztus 6-án Oroszországnak is. A haderő felvonulása először Szerbia ellen, majd Oroszország ellen történik meg, melyet lassít az orosz hadszíntérre való átcsoportosítás, hiszen Oroszország a vártnál hamarabb mozgósít, ami viszont a Szerbia elleni támadóerő meggyengítésével jár (egy teljes hadsereget vonnak el északra). Így kerül Galíciába közel egymillió osztrák-magyar katona négy hadsereg keretében. Az erdélyi XII. hadtest a 2. hadsereg alárendeltségében Lemberg környékére vonul fel. Azonban a közel kétszeres orosz túlerő már szeptember elején végleges visszavonulásra kényszeríti a Kárpátok irányába az Osztrák-Magyar Monarchia haderejét, amit az északon küzdő német haderő győzelmei tehermentesítenek végül, és megtörténik 1914. december elején a limanowai csata, ahol a Monarchia hadereje megakadályozza az orosz csapatok Magyarországra való betörését. Az összveszteség 1914 év végére közel 400 000 fő volt a Monarchia haderejében. Megjegyezném, hogy a Monarchia haderejének morálja megfelelő volt 1914-ben, több vereség mellett szép győzelmek is születtek. A háború minden addiginál brutálisabb volt, a géppuskák tüzében ezrek hullottak el. Összességében a székelyföldi ezredek megálltak helyüket, hiszen a 82. gyalogezredről már akkor dicshimnuszokat zengtek a hadszíntéren, mely ezred 1918-ban példátlan helytállásának köszönhetően IV. Károly császár és királytól elnyerte a „székely” előnevet, hasonló kitüntetésre a háború alatt más ezred esetében nem volt példa a Monarchia haderejében! A 9. honvéd huszárezred a limanowai csatában örökre beírta nevét a törénelembe, amikor a huszárok földre kényszerülve lovukról, gyalogosan foglalták el az orosz gyalogság állásait. A 22. honvéd gyalogezred 1914 telén az Uzsoki-hágó megvédésében olyan szívóssággal tartotta állásait, hogy még Csermák János ezredes, ezredparancsnok is hősi halált halt (Baja város őrzi emlékét). Halálát Marosvásárhely városa is meggyászolta. Ekkor még egyforma morállal küzdött magyar és román nemzetiségű egyaránt az ezredben. Szép számmal kapott elismeréseket a román legénység is, sőt román származású tisztek is voltak.

[Forrás: Hargita Népe, 2014. július 25.]