Gergely Tamás: A vég kezdete

A hvg.hu híre, hogy az észak-koreai diktátor fekvõbeteg, ugyanis mindkét bokáját eltörte. Kissé gyanús az állítás, nekem is, meg Jocó írja, hogy orvosbarátja szerint nem lehet mindkét bokát egyszerre eltörni, úgyhogy nem hiszek az eredeti hírnek. Csak azt fogadom el, hogy ágyban fekszik, és azt gondolom, hogy valami más oka van a betegségének. Most mellõzöm azt a feltételezést, ogy valamilyen örökletes betegségben szenved, s inkább azt dobja ki az agyam, hogy valamiféle merényletet kíséreltek meg ellene. Amitõl nem halt meg, tehát amivel nem sikerült õt „eltenni láb alól”, viszont megsérült, kezelésre szorul. Ezt mondja nekem az õ keleti kommunista gyakorlatuk.

Fel lehet ismerni a mintát más szóval. Egy a Spiegelnek adott interjújában Herta Müller hevesen kitámadja Putyint, a Krim félsziget annektálásáért, meg amit Kelet-Ukrajnában csinál, meg hogy visszahozta a hidegháborút, õ tudja, mondja, hogy ez a kommunista örökség, Putyin belsõ konstrukciója a Szovjet-kommunizmus vezetõié.

Párhuzamosan folyik a harc Hong Kongban a demokrácia hívei és a pekingi kommunista vezetés között. Tegnap a katonaság és rendõrség várakozó álláspontra helyezkedett, és ma meg holnap Kína nemzeti ünnepe lévén nem támadnak, de szomorú vége lesz a tüntetésnek azután. És a kommunista rezsim tulajdonsága, hogy nem az adott szó, a Nagy-Britanniával kötött szerzõdés szerint járnak el, hanem jó sztálinista módon, fokról-fokra felmorzsolják az ellenállást.