Száz év – nagy háború: Ellenség a házban
A nagybecskereki kémek
A világháborút megelőző évek nyilvánosságában a magyarországi nemzetiségek alapvetően kettős szerepben jelentek meg. Magyarosodásukkal a nemzeti eszme diadalát hozó csoportként, és a nemzetállam megteremtésének legfőbb akadályaként is. A kettősséget általában úgy sikerült feloldani, hogy az ellenállást, a nemzetiségi jogok követelését a nemzetiségi vezetők propagandájának tulajdonították, akik fellázítják a kissé tudatlan, egyszerű embereket. Lényegében ezt a sémát ismételte a pánszláv agitátorokról szóló cikkek sora is.
A hadüzenetet követően felerősödő kémhisztériából már csak ezért sem maradhattak ki a szerbek sem. A „nagyszerb” propaganda hatása alá kerülő tömegek képe még arra is alkalmas volt, hogy a háborút, a szarajevói merényleten túlmenően is, igazolja. A Pesti Napló, a nemzetiségi politikában Tisza István tárgyalási kísérleteit hevesen támadó 67-es ellenzékhez közel álló lap legalábbis így vezette be július 29-i tudósítását a nagybecskereki összeesküvésről. Az olvasó nyomban megnyugodhatott, mivel a beszámoló szerint a „forrongásszerű jelenségeket” az ügyészség nyomban felszámolta és feltárta az összeesküvést, melyben az „egyszerű népnek semmi része”. A szálak eszerint agitátorokhoz és a négy női munkást is foglalkoztató Dungyerszky Lázár-féle sörgyárba vezettek, a tudósítás szerint a söröshordók Mannlicher puskákat és robbanószereket rejtettek a sörfőzde különleges speciálsöre helyett.
A Pesti Napló minderről lelkesen, nagybetűs címmel számolt be, hiszen bizonyítva látta, hogy a hatóságok képesek a közrend megőrzésére és a veszélyes izgatók megfékezésére. Csak a másnapi lap nagyon figyelmes olvasójának tűnhetett fel egy kis cikk „Álhír egy összeesküvésről” címmel. Ebben az állt, hogy az összeesküvés csak rémhír volt, szó sincs nyomozásról, letartóztatásról, fegyverekről. Miként azt a Pesti Napló már előző nap is megállapította.
Pesti Napló, 1914. július 29. / Pesti Napló, 1914. július 30.
Készítette: Egry Gábor
Pusztai Péter rajza