Elmélkedés a nemzeti kérdésről

A tényből hogy egyesek egyformán átkozódnak
s azonos szavakkal igézik a szerelmet
a kelleténél vakmerőbb következtetésre
jutott az ember
s a közös iskolai olvasmányok
sem szolgáltatnak elég okot arra
hogy öljünk
hasonló a helyzet a földdel
(füzek homokos út búzatábla mennybolt plusz pihés fellegek)

szeretném végre tudni
hol a szuggesztív önáltatás
és a reális kapcsolat határa
történelmi élményeink nyomán
nem pszichikai torzulás-e nálunk
s az eseményekre a hisztéria törvényei szerint reagálunk

vagy tán még most is barbár törzs vagyunk
a műtavak és elektromos őserdők között
az igazat megvallva nem tudom
csupán megállapítom
hogy ez a kapcsolat – van
tünete az elsápadás
s hirtelen pirulásunk
az üvöltés a kezek magasbalökése
s tudom hogy a sebten
megásott gödörig vezethet

tehát végezetül végrendeletképpen
hogy világos legyen:
lázadtam ellene
mégis úgy vélem ez az összevérzett
kötelék legyen az utolsó amit
széttép
a felszabaduló

Kerényi Grácia fordítása

[Forrás: A föld fényei. Mai lengyel költők. Modern Könyvtár, Európa Könyvkiadó, Budapest.]