XV. Demokratikus fordulat

Kedves San Antonio úr!

Még nem vagyok biztos abban, hogy el tudom kerülni az állandó fenséges megszólítást, nagyon hozzászoktam, de az a véleményem, hogy minden ember egyenlő, és a királyság az egy meghalódott (vagy meghaladott) állam forma. Ennyit dióhéjban (ezt azt jelenti, hogy röviden összefoglaljuk a lényeget, aztán kifejtjük. Vagy nem.)

Utazgatom Erdélyben, ismerkedem a rögvalósággal, és az emberek bizalmasok hozzám, a pálinka (cujka, vodka stb.) megoldja a nyelveket, föltárják őszintén a sorsukat, ami egy író számára kiváló minőségű nyersanyag. Még nem tudom, hogy regényt írok belőle vagy színpadi dalművet. Utóbbihoz be kellene vonni zeneszerzőt a munkába, és utána vitatkozni, hogy végülis kié a siker.

Fölvilágosodtam, fenség, illetve: tisztelt uram! Sokat beszélgettem Ábellel is, mert nagyon nem tetszett neki, hogy bele akartam lépni a Bivoláru-szextánsba. Már én is belátom, elhamarkodott lépés lett volna. Olyan dolog ez, amit a kikötőből ismerek. Jól berúgatják az embert, és másnap egy halászhajón ébred zúgó fejjel. Mutatnak neki egy szerződést, hogy ő azt aláírta, és mennek a sarkkörön túl heringet halászni. Halásznak egy-két évig, hetente jön egy másik hajó, amelyik elviszi a fogást, meg hoz élelmiszert, cigarettát, ilyesmit. Ottan egy idő után be szoktak dilizni az egyhangúságtól. Mert fél évig tart az éjszaka. És nincs semmi körben, csak a jéghideg víz. És hiába mondja a matróz, hogy az nem az ő aláírása, momentán nincs írásszakértő a legénységben. Ha ezek után se akar dolgozni, akkor megverik. Ez a Bivoláru is a testi élvezetek ígéretével akart belecsábítani a társaságába, és akkor jön a szerződés, amit aláírtam. De átlátok én a szitán! (Azaz: engem nem lehet becsapni.)

Háromnapos székelyföldi utazásom során megismerkedtem ennek a hányatott sorsú népnek a történetével, és megérlelődött bennem az elhatározás, hogy segítenem kell rajtuk. Elsőbb arra gondoltam, hogy Erdély fejedelmévé koronáztatom magam. Elég sok fejedelmük volt már nekik, és büszkék erre. Csak volnánk többen, akik erre jelentkeznének. Vitán felül én vagyok a legalkalmasabb, a többi egy sem tud felmutatni királyi gyakorlatot, uralkodói régiséget, szakmai referenciákat, akkor meg mit ugatnak. Ez nem olyan, amit könyvből lehet megtanulni. De nem biztos, hogy mostan célszerű volna. A világpolitikai helyzet, meg Ön se sértődjön meg, de mostanában nem veszik komolyan az uralkodókat. Házasodnak meg elválnak, tele vannak velük a bulvárlapok, de nem tényezők a politikában. Ha érti, mire gondolok. Hiába lennék én jó fejedelem, ha folyton a nyomomban járnak az újságírók meg a papparazzik, és nem hagynának uralkodni. Amikor én boldoggá akarom tenni a népet. Célszerűségből döntöttem a demokratikus formák mellett. Most ennek van divatja. És megcsinálom nekik az autonómiát, erős az elhatározásom.

És érzem azt, hogy a nép is bízik bennem. Csudajó érzés, csak felelősséggel jár. Sőt, már a hatalomnak is szálka vagyok a szemében. Észrevettem. Az egyik gyűlésünkön himnuszéneklés közben egy ismerős pofát fedeztem fel a hátsó sorban. Gondolkoztam: honnan ismerős neked ez az alak, Jimmy? És rájöttem: az a cipész volt, akivel a vonaton összeismerkedtem. Ez nem lehet véletlen! De az is észrevette, hogy én észrevettem, és kisurrant a hátsó ajtón. Nekem megvárni kellett a dalolás végét, csak akkor eredhettem a nyomába, mert biztos, hogy követ engem, hogy kerülne ide, és miért menekül előlem. De az utcán már nem találtam. Pedig lett volna a számára egy-két pofonom.

Diplomáciai és belpolitikai lépéseket tervezek. Az ön nagybecsű segítségére is szükségem lesz, ha tetszene társalogni a baráti körébe tartozó politikusokkal, egyéb királyokkal és hasonlókkal, akkor lesz szíves felhívni a figyelmüket erre a mi kis Erdélyünkre, amely ezer sebből vérzik. Ezt hobby és lobby tevékenységnek hívják. Mert szabadidejükben művelik az unatkozó befolyásos emberek.

Én meg közben dolgozom a programon. Iskolákat, repülőtereket és golfpályákat kell építeni a gazdasági fellendülés érdekében. Összefogásra van szükség, jó vezetőkre, akik nem adják el a népet csak azért, hogy a saját zsebüket megtöltsék.

Maradok tisztelgő egyenrangúsággal,

Fülig Jimmy