Él Szabadkán egy 73 éves férfi, akit a Magyarul Bábelben c. műfordítói honlap az év fordítójának kiáltott ki, és joggal: diákkorától fordítja a délvidéki szláv költőket magyarra, illetve a magyar költészet jeleseit szerb és horvát nyelvre. Szakmáját tekintve biokémikus, a kémia tudományok doktora, hivatása mellett a mai napig is előad a Bp. Kertészeti Egyetem Zentai Kihelyezett Tagozatán.. Fehér Illés szoros kapcsolatot tart a délvidéki írói-költői körökkel, 2012 óta Ezüst híd – Srebrni most címmel műfordítói blogot is vezet, mely egyre gazdagabb tárháza magyar és külföldi költők többnyelvű versváltozatainak. Időről időre igyekszünk megszólaltatni áldozatos munkájának eredményeit, különösen a jelenkori szerb és horvát költészet megismerése érdekében, minden esetben feltüntetve a forrás pontos helyét. Hamarosan interjút is kérünk szabadkai barátunktól. (Cseke Gábor)

Pero Zubac:

Nincs az a tenger – Nema tog mora

Nincs az a tenger amelyre gyerekkoromból
emlékszem, az a varázs az alkonyatban.
A ciprusok árnyéka sem sűrű
és illatos. Minden csak volt.
És én sem, már én sem vagyok az
aki a temetőket és tengerparti
ösvényeket járta, az
aki a heves északi szélnek és
a tengert borító súlyos esőnek ujjongott.
Tömörülnek éveim, vérem
egyre lassúbb.
Hiába szeretnél
forró fiatalságoddal
álomvilágomba visszatéríteni,
éveid csekély száma ajándék
nyelvem számára
bőrödről titkos jeleket
ír át.

Fordította: Fehér Illés

Nema tog mora koje sam detetom
upamtio, te sete u sutonje.
Ni senke čempresa nisu guste
i mirišljave. Sve bi.
A ni ja, većma, nisam onaj
koji hodih grobljima i
stazama uz more, onaj
koji se radovao buri i
gustoj kiši nad morem.
Moje godine gusnu i krv
je sve sporija.
Zalud me tvojom vrelinom
detinjom kaniš vratiti
u doba koje sanjam,
tvoje male godine dar su
mom jeziku koji sa tvoje
kože tajna značenja
prepisuje.

Pero Zubac (Nevesinje, 1945)

Forrás: Ezüst híd – Srebrni most